A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
OROSZ György: „Csodálatos álmot láttam” A legszentebb Istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekekről
tát idézi. 48 ) 3. A zárórész, az úgynevezett záradék tudatja az „Álom" meghatározott, kötött feltételek mellett való elmondásáért járó jutalmakat. Ez a hármas tagoltság az énekekben nem mindig valósul meg, illetve az Istenszülő álma keveredhet más témakörbe tartozó szövegekkel is. Ilyen kontaminált szöveggel van dolgunk egy Bessonov által közölt ének esetében (No 619.), amely az „Álmon" kívül tartalmaz még egy történetet Salamon pokolból való kijöveteléről, egy imát Mihály arkangyalhoz, valamint még két további imát. Ami a prózai szövegeket illeti, ezek gyakran keverednek tartalmilag egy Égi levéllel, amelynek más elnevezései is vannak: Episztola a vasárnapról, Jeruzsálemi tekercs illetve Szent Mihály levele. Ez az Égi levél Krisztus üzenete, amelyben a haragos Úr utoljára szólítja fel a keresztényeket parancsolatainak r r r r .. 1 r r 49 megtartására es a vasárnap megünneplésére. Az elemzett „Álom"-szövegek (lexikailag is) különbséget tesznek álom (alvás) és látomás (álomkép) között. Számos népének alapján (Bessonov No 605-612, 614-617, 619.) felállítható a következő képlet: kevés alvás - nagy látomás. Például: „Én az éjjel keveset aludtam, /Almomban nagy látomást láttam..."^ „Nem sokáig aludtam, volt nagy látományom... " Az álomban, ami a különböző kultúrákban halál-szimbólumnak számít, a tudat „ájult állapotba" kerül. Az Istenszülő egy átmeneti álom-állapotban időzik, majd ezután létrejön nála egy megváltozott, aktív tudatforma, és ennek terméke a látomás. Mivel a kereszténység az objektív idealizmus talaján áll, a látomásképek az Istenszülő álma szövegekben igaznak bizonyulnak, tárgyi valóságot öltenek. Az Istenszülő által látottak való voltát maga Krisztus is megerősíti szavaival, amikor az álom jelentését megfejti és az elkövetkező Nagyhét történéseit elbeszéli. A Legszentebb Istenszülő álma orosz egyházi népénekek „álom-látomás"motívumának komponensei tehát eltérő tudati működés produktumai. A szubjektív idealizmus elvét valló lámaizmus egyik szent könyvében, a Tibeti Halottaskönyvben, 52 amelynek az ősszövege a Kr. u. 7-8. századból való, az álom-látomás egymáshoz való viszonyát illetően ősi nézetekkel találkozunk. A Halottaskönyv révén ezekről a specifikus tudati tevékenységekről igen árnyalt képet kapunk. A tibeti lámaista felfogás szerint az ember halálakor beáll egy új tudati minőség, a köztes lét, azaz a bardo-állapot. Amint azt Benedek István fejtegetéseiben olvashatjuk, a köztes lét kifejezés nem szorítkozik kizárólag a meghalás és az újraszületés közt eltelt időre. Bardo-állapotba az ember élete során is kerülhet, például álomban(!), ájulásban és sikeres, elmélyült meditációban. 53 A bardo fokozatairól részletes ír a Halottaskönyv™ A meghalás után - de az álomban is - a tudat-princípium, a Tudó a tudattalanság, az ájultság állapotába kerül, nem tud magáról. Ez az 1. bardo. Majd csak három és fél vagy négy nap után ébred a Tudó annak tudatára, hogy meghalt. (Vö. ezzel a kereszténységben a „Krisztus feltámadását harmadnapon" kérdéskört, ami az írásban csak igen szűkszavúan és nem taglaltán van kifejtve. 55 ) Ebben a 2. ^ar^o-állapotban rémlenek fel az elhunytnak szimbolikus víziók, hallucinációk. Szubjektív idealizmusról lévén szó, ezek valóságtarta48 Hilmar 1966. 39,45-51. 49 Veselovskij 1876a. 341, 350-356; Veselovskij 1876b. 50-116. 50 Bessonov 1861-1864. II/6. 184, No 608. 51 Ibid., II/6. 188, No 611. 52 Tibeti Halottaskönyv 1991. 53 Benedek 1991. 16. 54 Tibeti Halottaskönyv 1991. 172. 55 Haag 1989. 854. 602
