A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
TAKÁCS Péter–UDVARI István: A „föld népének” élete a Nagykaposi járásban Mária Terézia úrbérrendezésekor
A „FÖLD NÉPÉNEK" ÉLETE A NAGYKAPOSI JÁRÁSBAN MÁRIA TERÉZIA ÚRBÉRRENDEZÉSEKOR TAKÁCS PÉTER-UDVARI ISTVÁN Az Ung megyei Nagykaposi járás közigazgatási egységéhez sorolt települések száma időről időre változott. Végső szervezettségüket az 1870-es évek második felében nyerték el, hogy aztán a történelem végiggázoljon ezen az elrendezésen is. Előbb a trianoni békével elcsatolta Magyarországtól, de a II. világháború alatt néhány évre visszakerült az anyaországhoz, majd a párizsi békével jelentős számú települést „átrendezett" a Szovjetunióba. Mostanság Szlovákiához és Ukrajnához tartoznak a volt járás falvai. Mindezek a változások egy évszázadnál rövidebb idő alatt zajlottak le, idézve a feudalizmus szeszélyeit, amikor egy-egy várúr, lovagjainak számától függően csatolt magához területeket, vagy veszített falvakat. Akkor sem kérdezték a „föld népét" akaratukról, szándékukról. Ebben a dolgozatban mi nem foglalkozunk a történelemnek ilyetén szeszélyeivel. A nagyhatalmak és háborús győztesek, mint ahogyan a birodalmi bomlások országokat, népeket átrendező kiszámíthatatlansága is kívül áll a történész hatáskörén. Bírónak csak győztesek és jogászok tolhatják „fel" magukat, ítéleteikkel - melyek a legritkább esetben igazságosak - mindig hatalmi érdeket szolgálnak. A történész nem ítélkezik. Megtörtént folyamatokat próbál értelmezni, magyarázni. Az emberi létezés legkülönbözőbb „lenyomataiból" igyekszik plasztikussá formálni annyit a letűnt valóságból, amennyit tanulmányozott forrásai és a kényszerű gazdasági, társadalmi, technológiai, technikai folyamatok, és a forrásokat vallató módszerei megengednek és lehetővé tesznek. Ezért a történész kényszerűen kötődik a kronológiához is. Amikor a „kaposi" járásról szólunk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy az általunk vizsgált Nagykaposi járáson az 1772ben elkészült összeírásnak, a Lexicon locorumnak 1 a keretei között mozgunk. Ha kényszerűségből időben vissza is lépünk néhány évtizedet, s felvillantunk néhány adatot a későbbi századból, az csak azért történik, hogy jobban elképzelhessük a valóság kényszereit. A forrás, amelyik e vázlat gerincét alkotja, a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor keletkezett iratanyag, az úrbérrendezés folyamata. 2 Témánk pedig a népélet. Pontosabban az úrbéres lakosság hétköznapjai. Nem járunk azonban messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy az úrbéres szolgálónépek eszközeihez hasonló szerszámokkal művelték a földet az egytelkes nemesek, a legkülönbözőbb jogállású és státuszú kontárok, kézmű1 Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. (Lexicon locorum Regni Hungáriáé populosorum Anno 1773 officiose confectum). Bp., 1920. (A továbbiakban: Lexicon bcorum...) 285-291. 2 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés iratanyaga a Magyar Országos Levéltár Helytartótanács Levéltára állagában, az Urbárialia fondban található megye-, azon belül községsoros rendben. Az anyag ma már mikrofilmen tanulmányozható. Ung megye úrbérrendezése a 4291-4292-es filmtekercseken található. Ezeket a filmtekercseket tanulmányoztuk mi is. Mivel a Nagykaposi járásból megtalálható forrásokat is publikáljuk, ezt követően külön az anyagra nem, csak a községsoros forrásokra hivatkozunk, ha pontosan idézünk a paraszti vallomásokból, vagy az úrbéri tabella adataiból. 59
