A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

OROSZ György: „Csodálatos álmot láttam” A legszentebb Istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekekről

„CSODÁLATOS ÁLMOT LÁTTAM... A legszentebb Istenszülő álma című nagyorosz egyházi népénekekről OROSZ GYÖRGY A Legszentebb Istenszülő álma (a katolikus kultúrkörben: Mária álma) típusú egyházi népénekek és prózai szövegek, hasonlóan a Tizenkét péntekről népénekekhez és elbeszélésekhez, egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a keleti szlávoknál - és Európa más népeinél is - a keresztény hitre való áttérést követően az archaikus mitologikus vi­lágképben gyökerező mágikus tudat továbbra is fennmaradt, illetve az az új, keresztény közegben reprodukálódott. Mennyire volt tipikus varázsigék használata és mágikus cselekvések végzése az orosz társadalomban az egyházi népénekek létrejötte körüli időszakban? E kérdés megvá­laszolásához fontos támpontot nyújtott Jeleonskaja, aki számos olyan bírósági aktát ta­nulmányozott át és elemzett ki, amelyek a 17-18. századi orosz társadalmi élet vonatko­zásában vizsgálódásainkhoz értékes adatokkal szolgálnak. Nevezett dokumentumok alapján ismeretes, hogy a következő szövegek ráolvasó funkcióban voltak használatosak: a Legszentebb Istenszülő álma, Beszédek péntekről, Dávid király jövendölése és az Ima Mihály arkangyalhoz. 1 Az egykori novgorodi kormányzóságban a parasztok által hasz­nált kéziratos „gyógyászati könyvekben" az előbbi szövegeken kívül szerepel még a Je­ruzsálemi tekercs is, valamint a szerencsétlen napok jegyzéke? Ugyanitt a híres kozmologikus egyházi népének, a Mélységek könyve kezdősorait is ráolvasásként hasz­nálták, iszákosság leküzdése céljából, 3 bár ezen éneknek a ráolvasásokhoz formai szem­pontból semmi köze sincs. Oroszországban a 17-18. században nem valamilyen pontosan körülírható társa­dalmi csoport vagy bizonyos speciális személyek foglalkoztak varázslással, illetve végez­tek ráolvasást, hanem alkalomadtán mindenki igyekezett elsajátítani rontó vagy bajelhárí­tó varázsigéket. Ráolvasásokra szükség volt a falvakban és a városokban egyaránt, nem­csak a parasztcsaládokban, hanem a cári udvarban is. 4 A bírósági akták alapján megál­lapítható - fejti ki a továbbiakban Jeleonskaja -, hogy igen sokan ismertek ráolvasó for­mulákat. 5 Nikol'skij is azon a véleményen van, hogy nemcsak az egyszerű nép hitt a rá­olvasások erejében, hanem a társadalom felsőbb rétegei is. 6 Ugyanezt a megállapítást erősíti meg Gal'kovskij, hozzáfűzve még, hogy I. Péter cár (1672-1725) koráig az orosz társadalomnak minden rétege hitt a ráolvasásokban és a varázslásban, de az azt követő időszakban a népnek már csak a műveletlen része. 7 A bírósági vizsgálati jegyzőkönyvek is azt bizonyítják, hogy a 17. századi Oroszországban a ráolvasások az egész társadalom 1 Jeleonskaja 1917. 18. 2 Mamikká 1909. 126. 3 Ibid., 127. 4 Jeleonskaja 1917.10. 5 Ibid., 10. 6 Nikol'skij 1983. 48. 7 Gal'kovskij 1916.227. 595

Next

/
Oldalképek
Tartalom