A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

hagyma belsejét kivájták s mindenikbe sót tettek. Minden hónapra jutott egy hagyma." Amelyikben a só megnedvesedett, az a hónap esős lesz a következő évben. Általában Baranya megye számos településén a december 13-ával kezdődő és 25-ével végződő 12 nap eseményeit más vonatkozásban is meghatározónak tartották a következő év egymás után következő hónapjaira (Berze Nagy János 1940. 3. 296-298.). A 17. századból már ilyen előrejelzést ismerünk: „...Karácsontúl fogva tizenkét egész napot számlálván, valamennyi idő napról napra leszen olyan hóról hóra egész esztendő által..." (Nyáry Albert 1915. 44.). Földi János, Debrecen jeles költője 1838ban írta le részletesen ezt a hónaponként történő időjárás-jövendölést, amit cselédei óesztendő utolsó napjának estéjén végeztek (Ethn. 40. 184.). Arra nézve pedig, hogy a hagyma-kalendáriumot milyen sok helyen ismerték, tegyünk egy áttekintést a magyar nyelvterületen keletről nyugat felé haladva. A moldvai magyaroknál (Diósfalu) a hagyma-kalendárium készítése már újesztendő éjjelére kitolódott. Hat fej hagymát elővesznek, leveszik a hártyáját és mindegyiket négy fele vágják, majd egy tepsiben helyezik el. Ez áprilistól szeptemberig hat hónapot jelent. Ezek az igazán fontosak a mezőgazdaság szempontjából. A hónapokon belül négy hetet különböztetnek meg. A kivájt hagymagerezdekbe sót tesznek és amelyikből a nedvesség kifolyik, az a hét lesz a hónapon belül a legnedvesebb (Bosnyák Sándor 1980. 132-133.). A csapadékjóslás legrészletesebb és legkifinomultabb formáját a moldvai csángók alakították ki. Székelyföldön is több helyről feljegyezték. Gyergyóban Szilveszter estéjén vágják fel a hagymákat és a hónapokat jelképezve 12-t helyeznek el egymás mellé. A sót akkor helyezik bele, amikor éjfélkor harangoznak. Másnap reggel nézik meg, hogy a megnedvesedett só melyik hónapra jelzi az esőt, illetve a csapadék hiányát (Enyedi Emese 1992. 3-4. 91.). Udvarhely széken olyan hagymát választottak, mely éppen 12 rétegből állott. Óesztendő estéjén ebbe mindegyikbe sót raktak és amelyikben megolvadt, abban a hónapban lehetett esőre számítani (Ethn. 16. 40.). Zsejken (Beszterce, Naszód m.) Szilveszter napján 12 hagymát kilyukasztottak és mindegyikben sót helyeztek el. Ezeket az ablakpárkányra vagy a tálasra a hónapok sorrendjében rakták el. Vízkereszt napján megvizsgálták, hogy a só melyikben nedvesedett meg és abban a hónapban sok esőt vártak (Wass György 1994. 108.). Zsobokon (Kolozs m.) hasonlóképpen jártak el (UMTsz). Szarvason (Békés m.) ugyancsak Szilveszter éjszakájához kötődik ez az időjárás-, csapadékjóslás a magyaroknál és szlovákoknál egyaránt (Ethn. 19. 159.). Nemcsak Debrecenben, hanem Hajdúnánáson is feljegyezték, éppen úgy, mint a Duna-Tisza közének néhány településén (Érsekcsanád, Szeremle. UMTsz). Dunántúlon is találkozunk vele. Leggyakrabban Tolna megyében rögzítették (Báta, Kölesd, Őcsény, Sárpilis, általános Sárközben UMTsz). A Hegyhát (Vas m.) falvaiban: „Karácsony előestéjén, mielőtt az éjféli misére mennek, a tizenkét hónap száma szerint vereshagymát vájnak ki, melyek mindegyikébe sót tesznek. Az éjféli miséről visszajővén, megnézik a hagymákat: a mely hagymában a só nedves, azon hónapban nedves, esős lesz" (Nagy József 1892. 70.). Gönczi Ferenc (1895. 333.) Göcsejből örökítette meg egy változatát, ahol karácsony böjtjén az asztal négy sarkára 3-3 gerezd hagymát helyeztek el a tizenkét hónap nevével. Ezeket megsózták és amelyik legjobban megnedvesedett, abban a hónapban várták a legtöbb esőt vagy havat. Ismerünk egy érdekes keveréket Kocsról (Komárom m. Fél Edit 1941. 112.). Itt is egy fej vereshagymát 12 gerezdre vágnak szét, de ezekbe nemcsak sót tesznek, hanem az eladó lányok kis cédulára felírt kiválasztottjuk nevét is elhelyezik. A megnedvesedett 587