A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BALASSA Iván: Hagyományos időjóslás, időmágia Magyarországon a 18-20. században

Bizonyos változatai nem is Luca-naphoz, nem is annyira az időjósláshoz, hanem a vetés hónapjának kijelöléséhez kapcsolódnak. Kolozsvár környékéről ismerünk egy 18. századi adatot: „Sok jó régi szántóvető emberektől hallottam, hogy István Király napján három, három edénykében, egy-egy kis egyféle búzát kell vetni, úgy hogy egyik edény jegyezze: Szeptembert, a másik: Októbert, a harmadik pedig: Novembert, s minekutána kikél, nézze meg a Gazda: melyik hónapot jegyző edénybeli búza mutatja magát, s abból vessen, mert nem vallja kárát..." (GazdTSz. 5/1898. 301. idézi Vajda László 1951. 65.). A luca-tizenharmadik csíráztatási szokás Hódmezővásárhelyen (Csongrád m.), Kiskunfélegyházán (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.), Egerben (Heves m.) is előfordul. Ha tányérba Luca napján elvetett búza karácsonyra kizöldül, akkor az jó termést jelent. Elviszik az éjféli misére, azután elküldik a komáknak, jó ismerősöknek ajándékba, máshol a jószággal megetetik (Szendrey Zsigmond-Szendrey Ákos 1940. 202.). Magam Hercegkúton (Zemplén m.) az 1750-ben odatelepített sváb lakosság körében találkoztam ezzel a jóslásmóddal az 1950-es évek második felében. Az egykor nagyobbrészt német eredetű lakosság köréből Versec (Temes m.) környékéről a múlt század közepén jegyezték fel: „Némellyek azon a véleményben vannak, hogy a jövő évnek az időjárását ki lehet találni dec. 13dik napjától 24ikig bezárólag járó időből, azt tartván, hogy dec. 13dik napjának 24 órái megfelelnek az időjárásra nézve a jövő januárnak, 14dik februárnak stb. Azért gondosan feljegyzik a napokon történő időváltozást is. Minthogy pedig azon számítás Luca napján (decz. 13) veszi kezdetét Luczakalendáriumnak neveztetik" (MG. 1843. 877.; 1. még HT. 1806. 438.). A lucakalendárium nemcsak a parasztság körében volt ismert, hanem a főurak is tettek ilyen feljegyzéseket, mint az Batthyány Ádám 1653-ban saját kezűleg papírra vetett írásából kitetszik. „13 die. Deczembris sz: lucz Aszoni naptul" 12 napon keresztül nagy pontossággal feljegyezte az időjárást, hogy ebből tudja meg a következő évi időjárást 1654. évben, de már havonta (NK. II/3-4. 333-334.). A lucabúza nemcsak falvainkban élt és él, hanem a fővárosban is megtalálható. Dömötör Sándor írta: „1958 karácsonyán Budapesten a belvárosi templom jászlánál 17, a bazilikában 9, az Egyetem téri templomban 10, az újlaki templomban 14, az óbudai templomban (az Árpád-hídnál) 12 cserép lucabúzát láttunk a karácsonyi jászol előtt" (1959. 354.). Ez annak egyik jellemző példája, hogy hogyan kér bebocsátást egy nagyon régi és itt már a földműveléssel kapcsolatát elvesztő szokás a katolikus templomokba. A lucabúza egyike legrégebbi földműveléshez kapcsolódó rítusunknak, melyet Vajda László Kr. e. 17. századig vissza tudott vezetni Kis-Ázsia déli részében és Szíriában. Egyiptomban is elterjedt az Ozirisz-kultuszban, a görögök jól ismerték Adonisz tiszteletéhez kapcsolva. Innen a rómaiakhoz terjedt és találta meg az utat észak felé (Vajda László 1951.; Dömötör Sándor 1959.; Ujváry Zoltán 1969.; MNL. 3. 471.). Tulajdonképpen a fenti hiedelem változatának tekinthető, amikor a gyergyói és a háromszéki székelyek karácsony első napjától 12 napig feljegyzik az időjárást, azt tartván, hogy ennek megfelelő időjárásra lehet hónaponként számítani az elkövetkező évben (Ethn. 37. 157.; Balázs Márton 1942. 113.). A hagyma-kalendárium sok hasonlóságot mutat a lucabúzával, leginkább abban, hogy a következő év minden egyes hónapjának időjárását, elsősorban a csapadékot igyekszik meghatározni. A megfigyelések általában később, karácsony táján, esetleg szilveszterkor kezdődnek meg. Néhány esetben arra is van adatunk, hogy kivételként a hagyma-kalendárium is Luca napjához kapcsolódik. Nagytótfaluban (Baranya m.): „Luca-napján 12 fej vörös586