A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

— bizonyítéka fajunk történetében. Xenophon óta számtalan szerző feljegyzése bizonyítja a tudatos szelekció eredményes voltát. Speciális tulajdonságokat akarnak kifejleszteni az állatokban. Fajtákat tenyésztettek ki, melyeknek tulajdonságait haszonnal kamatoztathat­ják a vadászok és az egyedek kedvező képességeit is igyekeznek továbbörökíttetni. Mondhatni a legfontosabb az eb gyorsasága, mert üldöznie, sőt utol kell érnie a vadat. Ezt a képességet a parasztok is méltányolták, sőt volt, aki határozottan törekedett erősí­teni kutyájában, de — helyzetéből következően — mérsékeltebb sikereket ért el a vadász­kutya-idomároknál, akik pl. a középkori földesurak számára tenyésztették és képezték ki a vadászkutyákat. Minden feudális országban vannak olyan települések a korai közép­korban, amelyeknek neve is utal erre a mesterségre. Magyarországon pl. az „Ebes", „Vizslás" stb. falunevek őrzik a királyi vadásza­tok emlékét. A középkori arisztokrácia számára a vadászat akár napi foglalatosság volt (főként, ha lóhátról ejtették el az űzött állatot), mert edzésben tartotta fizikai állapotukat. Saint Germain (Franciaország) kormányzója, Auxerre naponta kilovagolt vadászni, és egész siserahad követte. A főúr egyébként városlakó volt, a környékbeli erdőkben azon­ban sok volt a farkas, a róka, no meg — a dúvadakon kívül — a szarvas és az őz. A parasz­tok csapdákkal, hurkokkal, vermekkel próbálkoztak — nem is minden eredmény nélkül. A gyakorlatot maga az élet szentesítette. A helyzet ugyanis — jogilag — rendezetlen. Tud­niillik az erdőt (csakúgy, mint a halászóvizeket) közbirtoklás tárgyának tekintették, tehát a parasztok igényt formáltak hasznosítására. De merőben mások voltak a parasztok, illet­ve a nemesek eszközei. Egyfelől a hajtók serege, másfelől a csapdák, a tőrök cselvetései. Jonas D 'Orleans egyenesen arról panaszkodik, hogy a környékbeli nemesek vasárna­ponként rendezik a haj tó vadászatot, és a kutyák olyan éktelenül ugatnak, hogy botrán­koztatóan zavarják a szentmise áhítatát. A 13. században Lambert D 'Andres nem is rejt­ve véka alá bosszúságát — azt állítja, hogy a vadászó urak agarainak falkája már jóval napfelkelte előtt felver mindenkit csaholásával, ennek következtében a papoknak már a hajnali imája késedelmet szenved, holmi kutyák miatt borul fel tehát az Úrnak tetsző rend. Szent Lajos francia király egyik vadászata alkalmából (1239-ben) tizenegy soly­másszal, három fő vadászmesterrel, azonkívül nyolc íjásszal, továbbá azok főnökével, nemkülönben kilenc fegyverhordozóval, másként mondva a trónhoz legközelebb álló ki­lenc főembertől kísérve, s mindezeken túl még hetvennyolc vadászebbel vonult ki, holott ekkor még csak nem is dúvadakat, hanem szelíd fácánokat és más szárnyasokat óhajtot­tak elejteni. Az emberek és a kutyák aránya jól példázza a kialakult munkamegosztást. Ez az a rendszer, amelynek alapjait a prehistoriában rakták le, de a középkorra már tulaj­donképpen a visszájára fordult, mindössze csupán a feudális hierarchiát alkotó csoportok hatalmi arányai tükröződtek benne, s az egészből a tulajdonképpeni örökösök, a parasz­tok egyszerűen kimaradtak. A vadászat politikai tanácskozás alkalma lett, távol állt már attól, hogy a mindennapi betevő falatra ezáltal tegyenek szert. III. Edward angol király egy évszázad múlva, a Poitiers melletti ütközetet követően - harminc lovas solymász, azok idomított madarai, továbbá hatvan pár nagy testű véreb és ugyanannyi agár társasá­gában, illetve azok kutyavezetőitől kísérve — pihentetőül, magányosan vadászni indult. Meglehet, ekkor fordult a modern időkbe a történelem. Úgy látszik, hogy hovatovább politikai alkuk és közügyekben megfáradt urak kikapcsolódásának színtere lett a termé­szet, a vadászat pedig alkalom arra, hogy szórakozzanak a kiváltságosok. Ettől kezdve a vadászat résztvevői egyre távolabb kerültek attól, hogy az emberek életben maradásának stratégiáját lássák alkalmi összejöveteleikben. Még a polgárok is! Vadásztársaságokat, majd lövészegyesületeket alakítottak. Hollandiában és másutt divat lett az establishment 537

Next

/
Oldalképek
Tartalom