A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

felé a hatalmas víztömeg. Itt kezdődött a jégkorszakban az a csatorna, mely — átszelve Svédországot — összekötötte a tengert a Bottini-tó (akkor még édes) vizével. Az elmúlt tízezer évben feltöltődött a kanális, két nagyobb tó maradt hátra, a meleg áramlattól sodort halrajok azóta Göteborg és Bohus Lan magasságáig jutnak csak el, aztán planktonokban és apró rákokban gazdag közegük sodródik Bergen felé. Itt van tehát Svédországban a legtöbb halászfalu. Bohus Lan szikláin bronzkori karcolatok őrzik a tengeri zsákmányszerzés látványát. (Skandináviában a jégkorszak óta mintegy 1200 rajzot készítettek!) Hálóval, szigonnyal, horoggal dolgozó halászokat láthatunk csónakjaikban. Ebben a svéd part menti övezetben ma is legalább hatvan, különféle horgot ismernek. Ugyanitt bálnavadászat ábrázolása is maradt ránk. A bálnacsapatok tömegesen tűntek fel régebben a Golf-áram meleg vizében. A skóciai Firth of Forth öbölben (tulajdonképpen egy tölcsértorkolat partján, ahol Edinburgh épült) több neolitikus település maradványait tárták fel, ahol bálnavadászok laktak. Az archeológiai leletekből arra kell következtetnünk, hogy Bretagne-tól Svédországig (ideértve Gotland szigetét), sőt Norvégiáig és Skóciáig valamennyi partszakaszon (különösen Hollandia és Dánia partjain) mindenütt prehistorikus bálnavadászok kis kolóniái települtek. A lakók hosszú tengeri utakra vállalkoztak, noha kalandjaik nem sok jót ígértek. A kis hajók közül kevés állt ellen a tengeri viharoknak. A halászok minden kényelmet nélkülöztek. Ennek ellenére hollandok még a múlt században is több héten át tartó utazásokra kényszerültek, bár tudták, hogy nem sok jóban lesz részük. Nap-nap után füstölt halból, szárított burgonyából és takarmányrépa-szeletekből főzött ragacsos masszával ették tele magukat. A íopf aligha öregbítette kulináris kultúrájuk jó hírét. Minden változatosságot nélkülöző kosztot ettek, csaknem ehetetlent, ízetlent és nehezen emészthetőt, inkább takarmányt, mintsem ételt. A hollandok Grönland partjainál ejtették el a legtöbb bálnát, majd a tetemeket a partra vontatták, feldarabolták és többnyire az észak-franciaországi halpiacokon értékesítették. A bálnazsírt a grönlandi partokon kiolvasztották és ahol tudták, eladták. Az Atlanti-Európában csaknem mindenütt ezzel világítottak a középkorban. A Vizcayai-öböl cetvadászaitól vásárolt zsírt vették a baszkok is ekkortájt, a Pirenneusokban bálnazsír-mécsessel világítottak. Tulajdonképpen a Gascogne-öböltől a Skandináv-félszigetig mindenütt laktak a tengerparton bálnavadászok. Elvetődtek még a kanadai partokra is. Ennek ellenére az északi féltekén már nem az európaiak ápolták a bálnavadászok hagyományait, hanem az eszkimók. A kanadai partokon talált vaskori szigonyalkatrészeket, amelyeket csontból faragtak, össze lehet téveszteni a norvégiai partokon feltárt neolitikus leletekkel. Úgy látszik tehát, hogy a nyomorúságos bálnavadász-kolóniák lakói valamikor kiemelkedő szerepet játszottak az északi-hemiszféra ellátásában. A középkorban ők is adófizetők lettek. Helgoland tenyérnyi szigetén a középkor végén már öt bálnavadász kompánia működött. Arra kötelezték őket, hogy évente hatvan bálnát ejtsenek el, a zsákmányból kettőt szolgáltassanak be Alfréd király megbízottainak. Minden egyes tetem legyen 48-50 öl hosszú (tehát megközelítőleg 25 méteres).

7 7 Antipa, 1916. 157. skk., Belényesy, 1953. 148-66., Braudel, 1996/1. Bukowski, 1957.49-81., Cabantous, 1980., Chmielewski, 1960. 277-325., Clark, 1947. 84-104., Curcic, 1912. 490-589., Curcic, 1913-15. 421-513., 37-107., 314-58., Curcic, 1936. 25-31, 37-42, 49-53., Di Castri-Mooney, 1973., Emerit, 1968. 1171-72., Grand-Delatouche, 1950. 535^6, Griera, 1921. 97-103., Halard, 1983. 173-78., Lepiksaar, 1964. 257-66., Les Hommes, 1986., Lips, 1927., Mjartcm, 1952. 101-89., Mollal, 1983., Peesch, 1961., P. Károlyi, 1981. 176-77., 185., P. Károlyi, 1982/a. 8-11., P. Károlyi, 1982/b. 48-50., Prüfferova, 1957., Redon, 1984/1. 121-30., Saul, 1981. 33-34., Seweryn, 1969. 5-63., Sólymos, 1965, Studien, 1976., Vakarelszki, 1974. 193-209., Varga, 1981. 29-30, Vollan, 1956, Wagner, 1943. 254-73, Wallner, 1981, Wallner, 1917. 1-53, Westberg, 1964. 24-41, William, 1961. 64-152, Wundsch, 1962. 206-09, Zaunick, 524