A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

HOFFMANN Tamás: A változó változatlan (böngészők, halászok, vadászok)

vagy beletéved, vagy éhen marad a tőrvető. Mindamellett alkalmazásuk alapos természetismeretről árulkodik. A halászokat tapasztalataik honorálják a leggazdagabb zsákmánnyal. Amikor történetesen nyolc-tízezer évvel ezelőtt az északi jégtakaró olvadni kezdett, emelkedett a ternger szintje, a halászok új kihívásokkal találták magukat szemben. Bár az Északi-tenger talapzata (mint valami padozat) még mindig mérsékelte a víz mélységét, a halászok számára új korszak kezdődött. Egy földnyelven át (amely Helgolandon vezetett keresztül) száraz lábbal lehetett átjutni Skóciába. A Golf-áram vize tehát más irányban sodródott, mint napjainkban. Egyedül a „Csatornán" át melegítette a kontinenst. Az általános felmelegedés megváltoztatta a mikroklímát, a flóra összetételét és az állatvilágot. A tegnapi tundrát ellepték a nyírfák, majd nyomában a tölgyek. A Balti-tenger ugyan egyelőre még mindig édesvizű tó maradt, ám nem fedte jégpáncél, a gleccserek a Bottin-öböl svéd partjainál olvadtak a tómederbe. A Göteborg-Stockholm vonalában húzódó kanális eltömődött (napjainkra jókora tavak maradtak hátra), s ettől kezdve a világtengerek és a Keleti-tenger összeköttetését új meder biztosította, a Kattegatt keskeny nyúlványa — Helsingőr és Malmö között. A Keleti-tengerbe azonban kevés tengervíz jutott, tehát kevés volt benne a só, s ennek nemsokára a lazachalászok látták hasznát. A meleg tengeri áramot élvező bálnák a holland partokat keresték fel. Ezek az emlősök ugyanis apró rákokkal táplálkoznak, amelyeknek ez a vízhőmérséklet kedvez, úgyhogy csapatostól utaznak az áramlattal. Még a német partokon is bálnavadász-települések élvezték a kialakult helyzet előnyeit. A múlt században azonban gőzhajók kezdték szennyezni a vizet, a rákok és a bálnák azóta elkerülik a csatornát. A föld legnagyobb testű élőlényeit mostanában Grönland partjai mentén éri utol végzetük. A bálnavadászok felszerelése a közelmúltig (amikor is robbanóanyagokat, rakétameghajtású szigonyokat, a cetek tartózkodását felderítő radarberendezéseket kezdtek alkalmazni) szinte semmit sem módosult. A prehistorikus időket követően mégis a legnagyobb változás annak volt köszönhető, hogy az Északi-tengerbe ömlő folyók tölcsértorkolatánál mindenütt halászok telepedtek meg, mert vonzották őket a közeli vizekben ívó halrajok és ezzel máigható változásokat kezdeményeztek Északnyugat-Európa gazdaságföldrajzában. Már húszezer év óta tapasztaljuk, hogy változik Közép-Európa klímája. Nyugaton a tengeráramlat hatására emelkedett az átlaghőmérséklet. A sok hal megtartotta a halászokat. Az édesvizekben délről északra vándoroltak a halrajok, a halászok rekesztékei tehát főként a folyamtorkolatokban épültek fel, minthogy a tenger és a folyamok meg a tavak világa összeköttetésben van egymással, az ívóhelyeken mindenütt bőséges zsákmányt remélhettek. Változott a flóra összetétele is, a későbbi agrárgazdaság számára az új növényvilág bizonyult meghatározó erejűnek. Az erdőket alkotó fanemek legtöbbje (főként a tölgy) délről érkezett, részben az Alpok völgyein keresztül. Madarak hurcolták be a magvakat vagy a szelek, egyre megy. A flóra átalakulása visszafordíthatatlan, amiből előnyök származtak. A lombhullató fák megváltoztatták a talaj összetételét. A tölgyerdők övében mindenütt dúsabbá vált a vegetáció. Ennek — főleg Közép-Európában, ahol tipikusak a lösztalajok — elsősorban a földművesek látták hasznát. A löszpadokat az i. e. V. évezred óta ellepték a földművesek. A lombhullató fák sűrű gyökérhálója ugyanis átalakította a talajt, a termőréteg filcesedett az aláhulló, korhadó növényi maradványoktól és a hajszálgyökerektől. Az őszi falevelek minden évben megnövelték a talaj szervesanyag-tartalmát. Ez volt a haszna a gyomoknak is. Végeredményben az említett folyamatoknak köszönhető, hogy az erdei talajokon aratják mindenütt a leggazdagabb termést kontinensünkön. Ugyanakkor fönnáll az erdősödés veszélye, tehát irtani kell a fákat. A feladatot mindenütt a földművesek végezték el. A délnyugat-ázsiai, majd a 519