A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

— Gyönnek! Mer egy öregasszony vót a parancsnok. — Gyönnek! Az öregasszony azt mondja: — Hányan vannak? A fiatalasszony, aki az őrségbe vót: -Sokan! — No, akkor lóra! Gyerünk! Felültek a lóra, oszt inóc el, Bekény felé! Valamerre mentek. Mer ahogy mentek vágtába, a többiek utánok! És a fiatalembert, a legényt ledobták ott, az erdőbe. Azt mondja: — Dobjátok le, mer még itt miatta — aszongya - elfognak bennönket. Ledobták a legényt, a boszorkányok elszöktek. De a legény ismerte a boszorkányokat, csak nem mert szólni semmit, nem szabad vót! Na, a boszorkányok elmentek, a legény reggelre Sályba került. Tetszenek tudni, hol van Sály? Ott van Sály. Híres falu az máskülönben. Ábrány, Sály, Lator. No, onnan még Igrici messze van. Bement Sályba, és hát: — Hol vagyok? — Sályba. — Adjanak valamit enni, mer én nagyon éhes vagyok. Hát attak neki, oszt onnan továbbment Igricibe. Oszt csend! Osztán megszűnt a boszorkányság, mer a fiúnak nem szabad vót szólni semmit. Csak tíz év múlva valamikor, mikor mán kihaltak a boszorkányok, akkor megmondta, hogy mi történt vele. Igaz vót-e vagy nem. Hat ha nem is vót igaz, de... 3a) Eščig čo mam tu? Jaj, ta bosorki mam eščig tu. Ta hovorili aj to že bosorka podoji kravu. A za to nepusti mleko, bo bosorki nahava na noc mleko. A to hovorili, že ta bula jedna žena taká, čo že hodila dojiť, videli hu v noci, ale najiste ta hodi dojiť kravu. A vtedig že to podali jeden taki človek, čo rozumel g bosorkom, že tak treba urobiť, keď se na žabu obraťi, vtedig treba nohi aj ruki pribiť na prah, keď ona se obráti nazad na človeka, vtedig jej to bude vidno na te rukoch te dire. Tak že bula taká žena, čo potom išla do dedini a že ždi skrivala ruki. Ta že bula pravda, lebo ňe? To ňemože verit, len pripovetka. 3b) Aztán volt az a monda, hogy régen ha a tehén nem adta le a tejet, hát hogy boszorkányok vannak a faluba, és azok fejik ki éjszaka. Átváltoznak békává éjjel, és akkor becsúsznak a küszöbnél, és akkor megfejik a tehenet. És így a gazdaasszony mikor reggel fölkel, már nincs tej a tehénnél. És hogy aztán mondták nekik, az egyik illető, aki értett ezekhez, hogy hát azt kell csinálni, hogy ha a béka bemegy, fogják meg a békát, szögeljék oda a küszöbre szöggel négy szöggel kezét, lábát, ugye, és hogy aztán az illető nő, aki boszorkány, vagyis béka képébe gyött, mint boszorkány, hogy aztán annak a keze ki van lyukadva, és hogy az jön könyörögni aztán, hogy hát ne csinálják ezt vele. 4a) Hovorili stará mama, že zásek jeden druhi zas to podal, že to treba urobiť, že s kravi moč treba zať do jednej sklenki, a do koha, de meso udia, ta treba dole piskem obrátiť zavazane, a tam treba udiť. A že ta žena do tel ňezna ščať, ta bosorka, kim tam máje ta sklenka v tim kohu. A ta žena vtedig se pride prosiť, že oňi nak to stavať zeberu, bo ona vtedig ňezna na moč isť. Ta že aj taká žena potom bula, čo prišla a prosila si že: — Ta čo mate v kohu, to odvážte a viructe — poveda. Na že od teho času potom krava dala mleka. Ta že či je to pravda? To bulo eščig. 4b) Na a második boszorkány-típus. Az meg megint az volt: Hát volt itt a közelbe egy olyan asszony ténleg, hogy mondták rá, hogy boszorkány, hogy éjjel feji a teheneket. És az egyik illető azt mondta, azt ajánlotta, hogy tegye meg azt, hogy hát a tehénnek a vizeletét fogja föl egy üvegbe, dugaszolja le, és a füstölőbe lefele fejjel kösse föl, és füstölje. És az illető boszorkány maj meg fog jelenni, mer ő addig vizelni nem tud, amíg az az üveg ott lóg, és füstölődik. És hogy aztán ténleg hogy jött egy hölgy, és mondta, hogy azt vegyék le, és ő többet hozzájuk nem jön. 499