A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VIGA Gyula: Az erdőbényei kőipar néprajzi vonatkozásai

A riccerek alkalmanként útburkolást is vállaltak: a bényei Patika köz, valamint az arra merőleges szakasz, a posta utcája kövezésében a jellegzetes bényei kőipar emlékét őrzi. A riccerek, hasonlóan a kőbányászokhoz és a kőfaragókhoz, az anyagot, az új bányák megnyitását, a jobb kereseti lehetőséget követték. Hosszabb-rövidebb időre megállapodtak egy-egy helyen, volt, ahol a bánya lakást is adott nekik és családjuknak. Vándorlásuk azonban a kőtechnika történetének kontinentális kapcsolatrendszerében értelmezhető. Vándorlás és migráció Az európai és a magyarországi kőbányászat és kőfaragás története e munkák végzésére szakosodott csoportok, illetve alkotók időszakos vándorlásának és áttelepülésének gazdagon adatolható históriája. Szorosan összefügg ez az európai művelődés és gazdaság kontinentális folyamataival, s tükrözi földrészünkön az eltérő geográfiai adottságokat és a kultúra regionális fejlődését is. Amíg a mediterrán térségben már az antikvitás idején általános a kőépítkezés, magas szintű a kőszobrászat, s a Római Birodalom területén a kövezett utak kiépített hálózata szolgálja a megtermelt javak terjedését és cseréjét, addig a Kárpát-medence területén fellelhető kőzeteket csak időszakosan és kis mennyiségben használják fel az itt élő népcsoportok. Már a legnemesebb nyersanyagot adó hazai kőanyag, pl. a Gerecse hegység „márvány"-ának (Piszke, Süttő) kitermelésében és faragásában kimutatható a rómaiak szerepe, akik Kr. e. 12^133. között éltek Pannóniában.

24 Az antik Mediterráneum kőbányászainak és kőfaragóinak (szobrászainak) középkori, új- és legújabb kori utódai folyamatosan vándoroltak Közép- és Nyugat-Európa területére, magukkal víve szaktudásukat, egyszersmind alkotói stílusukat, annak formakincsét. Ennek időrendje az eltérő fejlettségű európai régiókban ugyancsak más és más. Művészi szinten dolgozó szobrászaik tevékenysége kimutatható a magyarországi reneszánsz plasztikában (pl. Giovanni Dalmata)

25 és építészetben

26

, mestereik tevékenysége köré szerveződnek a várépítések és a hazai barokk nagy építkezései és alkotásai.

27 Hasonlóan jelentős - főleg a romantika és a gótika időszakában - a német (szász) építők, illetve faragók hatása a magyarországi kőtechnikára, elsősorban a felföldi városokban. Nem független azonban a dél-európai kőmunkák történetétől maga a német kőipar sem. Számos 18-19. századi kőfaragó műhely tevékenységében érhető tetten olasz és német mesterek jelenléte, akiket nemcsak kiszolgáltak a hazai kőbányák kőfejtő munkásai, hanem vélhetően tudásukat is eltanulták a magyar kőfaragók és paraszt specialisták.

28 A közvetlen és közvetett mediterrán kapcsolat azonban nem szakadt meg a barokk építészet és szobrászat reprezentatív alkotásaival. A 18. században kezdődő közútépítések, a vasút 19. századi nagy építkezései, a közlekedést kiszolgáló hidak, alagutak és más objektumok létrehozása ugyancsak nagy számban vonzott görög, olasz, szerb, macedón és más kőbányászokat és kőfaragókat, ugyanakkor a magyarországi kőfejtők és faragók is vállaltak időszakos munkát Dél-, Délkelet- és Nyugat-Európa kőbányáiban.

29 24 Hála József 1995. 309. 25 Bercsényi Dezső 1951. 49. 26 Balogh Jolán 1955. 27 Détshy Mihály 1963. 187-188.; Garas Klára 1975. 201-230.; Lénárt Andor 1982-83. 190-196. 28 Viga Gyula 1985. 5-11. 29 Rácz István 1980. 54-55.; Hála József 1976. 110. Hála József, aki a hazai kőbányászat és kőtechnika történeti és néprajzi vonatkozásainak legkitűnőbb ismerője, számos tanulmányában foglalkozik a kőmunkasok időszakos vándorlásával és áttelepülésével. Összegzőén: Hála József 1995. kötet tanulmányai. 483