A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

VIGA Gyula: Az erdőbényei kőipar néprajzi vonatkozásai

14. kép. Sírkő konstrukcióján is.) A bényei kő alkalmasnak látszott a régi mérművek és más elemek cseréjére: a 19. századi felújításhoz használt homokkővel szemben, ami nagyon kemény volt, de rétegesen szétvált, ez jobb tulajdonságokkal rendelkezett. A bényei kőanyag egyetlen hátrányát az jelentette, hogy - a kvarcszemcsék szórt, rendezetlen előfordulása miatt - darabolását nem lehetett gépesíteni. A felújításhoz nem álltak rendelkezésre tervrajzok, a mérműveket részben Kassai István szerkesztette ki, részben pedig egy Kéri nevű kassai kőszobrász - őt Jassó alkalmazta - pontozással másolta, szerkesztette át. Kis modellt készítettek, amit térrácsban nagyítottak fel a szükséges méretre. A munka az északi oldal helyreállításával indult volna, azonban a háború, majd az újra lezáruló országhatár nem engedte meg annak elvégzését, jóllehet a tervezett nagy munka a bé478