A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

van, ügyvezető igazgatója lovag Kollmann Árpád ny. őrnagy; üzemvezető: Fényes László. Itt már nincs szükség kőfaragókra. Ebben a bányában ún. vaskövet, fekete követ, andezitet bányásztak, amit jobbára robbantással termeltek ki. A kőfaragás és a kőbányászat két külön tevékenység lett: az előbbi mint kismesterség élt tovább, az utóbbi iparszerű munkafolyamatokat, szervezettséget igényelt, kevesebb szaktudást, s jóval több embert foglalkoztatott. Míg a századfordulón a kőfaragás, a 20-as évek végétől a Hubertus bánya határozta meg a falu életét. Más a foglalkozások terminológiája is: a bányában kőbánya munkások, bányászok, kővágók stb. dolgoznak, s munkafelügyelő irányítja a termelést. Még egy felvirágzása van a kőfaragó mesterségnek: 1938 után, a Felvidék és Észak-Erdély visszatértével nagyarányú felújítási munkák indulnak meg az eddig mostoha sorsú műemlékeknél: a kassai dómnál, a borsi Rákóczi-kastélynál, Nagyváradon és a budapesti Országháznál. (Ezekről a tanulmány más helyein részletesebben szólunk.) Rendelkezésünkre áll egy szinte teljes névsor 1945-ből az Erdőbényén kőfaragással, kőbányászattal foglalkozó mesterekről, illetve szakmunkásokról. A szovjet hadsereg ugyanis előszeretettel vette igénybe robotmunkában a kőmunkához értő embereket a szovjet hősi emlékművek építéséhez. Az erdőbényeiek valószínűleg több helyen is dolgoztak 1945 tavaszán-nyarán főleg a zempléni városokban ezeknél a munkáknál. A zempléni alispán a következőképpen rendelkezik az erdőbényeiek részvételéről:

17 Zemplén vármegye Alispánjától 2586/1945. Községi Elöljáróságnak, Erdőbénye Az orosz katonai parancsnokság rendeletére múlt hó 31 .-én kiadott felhívásomra - igen nagy késedelemmel - ma hat erdőbényei kőfaragómunkás érkezett Sátoraljaújhelybe az orosz hősi-emlékmű építéséhez. Nevezettek a munkahelyen kijelentették, hogy ők csak puhakő faragásban bírnak gyakorlattal. Mivel itt túlnyomó részben most már csak gránitkő munka lesz, az orosz katonai parancsnokság ragaszkodik ahhoz, hogy az ebben kellő jártassággal bíró erdőbényei szakmunkások ide haladéktalanul szintén kirendeltessenek, éspedig: Lankovics József, Láng János, Pintér János, Halász Gábor, Kovácsik János, Kovács József, Trókusz Dániel, Marton András, Simon János, Mádi Kálmán és Gaál József bazaltkő szakmunkások. A munka tartama 12-14 nap rendes óradíj mellett, elszállásolásról a város gondoskodik; egy napi élelmet hozzon magával, további élelmezésről a város gondoskodik. A ma érkezett kőfaragók azt panaszolták a polgármesteri hivatalnál, hogy kirendelésük nem történt méltányosan. Kérik, hogy néhány nap múlva a felváltásukra: Jassó István, Balogh Bertalan, Gaál János, Gáliczki István, Kiss István szakmunkások rendeltessenek ki ide. Ha panaszuk indokolt, elvárom, hogy azt sürgősen orvosolni fogja. Figyelmeztetem a községi elöljáróságot, hogy e rendeletem végrehajtásánál a legsürgősebben és legerélyesebben járjon el, mert az orosz katonai parancsnok a legkisebb mulasztást legszigorúbban megtorolja. Sátoralajaújhely, 1945. évi június hó 4.-én. Alispán Az emlékmű építése egyébként április 17-én kezdődött és június 18-ig tartott. A kőfaragók összesen 2250 munkaórát dolgoztak az átadási-átvételi jegyzőkönyv szerint. A kőfaragók közül többen részt vesznek a II. világháborúban. Itt kell megemlítenünk a nagyon tehetséges Balázs Antal nevét, aki a Donnál esett el. A háború után még az előbb említett kőfaragó iparosok mellett feltűnik néhány név, akik kőfaragással foglalkoznak, jobbára segédként: Gubányi Mihály, Lengyel János, Országh Károly, Szeleczki Gyula, Mercsák Bertalan, Farkas Lajos, Gaál Bertalan, Vámosi Pál. 1948-ban a kádárok számaránya ismét - közel hét évtized után - meghaladja a kőfaragókét Erdőbényén. 17 Kazinczy Ferenc Múzeum Adattára, Sátoraljaújhely. 461