A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

Tárgy: Szerzői jog bitorlása Tekintetes kir. Törvényszék! 1923. évi március hó elején HERNÁDSZENTANDRÁS község képviselőtestülete a „Hősök" emlékét megörökíteni óhajtván, felhívtak engem, hogy a Hősök emlékére alkalmas szoborművet mintázzak és annak alapján meg is bíztak engem a szobormű elkészítésével és felállításával, amelyet 1923. év tavaszán és nyár elején elkészítettem és a szoborművet kifaragván, felállítottam. Azon szobormű, melyet ekként a pályázatnak megfelelően megterveztem, elkészítettem és felállítottam, saját műalkotásom volt, amely az A./ alatt csatolt kivitelben oly képzőművészeti alkotás, amely a szerzői jog védelméről szóló 1884. évi XVI. t. c. 60.§-a értelmében jogi védelemben részesül. Mégis megtörtént, hogy 1924. évben ZSUJTA község szintén pályázatot hirdetett ily Hősök emlékoszlopának felállítására, és ekkor legnagyobb meglepetésemre az általam Hernádszentandrás községben felállított, általam tervezett emlékoszloppal minden legkisebb részében, méreteiben, mintázatában és kivitelében teljesen azonos emlékoszlopot állított fel Jassó István erdőbényei lakos kőfaragó szobrász, aki ennélfogva az 1884. évi XVI. t. c. 61. szakasza szerint a szerzői jog bitorlását követte el. De Jassó István még ezzel sem elégedett meg, hanem amikor 1925. év második felében TAKTASZADA község elöljárósága a világháborúban elesett hősei emlékét a község terén felállítandó emlékoszloppal megjelölni kívánta, ismét az általam elkészített szobormű lemásolásával a pályázatot megfolymodta és a szobornak ily módon leendő elkészítésére vállalkozott. Minthogy Jassó István ezen kettős eljárása a szerzői jog bitorlásának tényálladékát teljesen kimeríti, esedezem B./ alatt igazolt ügyvédem által: Méltóztassék jelen keresetlevelem folytán alperest a perfelvételre megidéztetni és annak utána ítéletileg kimondani, hogy alperes a szerzői jogomat a „Hősök" emlékére tervezett és felállított szobormű utánképzésével szándékosan kétízben bitorolta, ennek folytán ezen két szobormű elkoboztatik, illetve amennyiben a Taktaszadán felállítandó szobormű még fel nem állíttatott, annak felállításától alperes eltiltatik, a szobormű alkotórészei elkoboztatnak, alperes a törvény és rendeletek értelmében példásan megbüntettessék és tartozzék 20.000.000- korona káromat, ennek a mai naptól járó havi 1 1/2% kamatait és összes perköltségeimet megfizetni. A pertárgy értéke 60.000.000-korona. Tisztelettel: Horváth Jenő Tekintetes kir. Törvényszék! Horváth Jenő által ellenem R 1859/925. szám alatt indított perben előkészítő iratom következő: Elsősorban is elhárítom magamtól a felperes megtisztelő jelzését. Nem vagyok szobrász, hanem egyszerű kőfaragó iparos ember. De éppígy nem szobrász felperesem sem, és egész bátran elhagyhatja neve mellől ezt a megjelölést. 0 is csak hozzám hasonló kőfaragó iparos ember, aki négy elemi iskolát végzett. Ezek előrebocsátása után elismerem azt, hogy, mint arról meggyőződtem, a felperes által Hernádszentandrás községben felállított emlékoszlop nagyjából ugyanolyan, amilyet én Zsujta községben felállítottam. Vannak ugyan rajta lényegesebb eltérések is. Tagadom azonban, hogy ezt az emlékoszlopot (és nem szoborművet) a felpereséről mintáztam volna, tagadom, hogy ezt felperes tervezte volna és tagadom, hogy ez oly műalkotás volna, amely a törvény védelmében részesül. A tényállás ugyanis az, hogy ennek a szobornak a mintáját én egy Kiss nevű budapesti szobrász embertől kaptam, aki lent járt egy ízben Erdőbényén, felkeresett engem is (és valószínűleg felkereste a felperest is), és nekem vagy öt darab ilyen fajta tervrajzot adott emlékoszlopok felállításához. Ezekből használtam én fel egyet. Ilyen tervrajzok egyébként százával vannak a mintakönyvben, amelyeket bárki felhasználhat. Tud erről Bíró Dániel erdőbényei lakos is, aki kihallgatni kérek. Ami magát a kereset törvényes alapját illeti, a felperes rosszul hivatkozik az 1884. évi 16. t. cikkre, mert ennek 66.§-a a képző- és iparművészet alkotásait kiveszi e törvény rendelkezései alól. Kiterjesztette azonban a szerzői jog védelmét ezekre a műalkotásokra is az 1921. évi 54. t. cikk. A jelen jogi helyzet az, hogy az iparművészet, vagy képzőművészet alkotásai, tehát az emlékoszlopok is védelemben részesülnek, amennyiben t. i. azok műalkotások, vagyis művészi értékűek. Ezek figyelembevételével tehát elutasítandó a kereset azért is, mert egyrészt a kérdéses emlékoszlopnak művészi értéke nincsen, ez nem műalkotás, másrészt azért, mert ezt az emlékoszlopot nem a felperes tervezte. Egy újabban kiadott miniszteri rendelet szerint a községek, ha háborús emlékoszlopot akarnak felállítani, tartoznak az emlékoszlopot a Belügyminiszterhez felterjeszteni. A felállítást csak akkor engedélyezik, ha 459