A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története
használhattak erdőbényei bányából való követ, hiszen - ahogyan Kováts Dániel idézi: 10 „A föld- és kézművesmunkákat Denk újhelyi építőmester, a kőfaragómunkákat Szeleczky kőfaragómester végezte." A Szeleczky név lengyel eredetet sejtet, azonban ekkor már - az anyakönyvek tanúsága szerint - Erdőbényén honos a család, melynek egyik tagja, Szeleczky János a 20. század 20-as, 30as éveinek ismert, önálló mesterembere. (Megemlítjük itt, hogy a prügyi Móricz Zsigmond emléktáblát is Szeleczky János erdőbényei kőfaragómester készítette 1957-ben. 11 ) A 19. század közepétől már pontos adatolással követhetjük végig az erdőbényei kőfaragó mesterséget. A községi római katolikus plébánia anyakönyvei az 1840-es évek elejétől vannak meg a plé- ? Up Ablak faragott kőkerete bánián, illetve ezek másolatai a sátoraljaújhelyi Zempléni Levéltárban. Adatgyűjtésünkhöz, illetve azok elemzéséhez az utóbbiakat használtuk az 1985-ös évvel bezárólag. Hogy miért éppen a római katolikus felekezetű anyakönyveket vizsgáltuk, az előfeltevésünket igazolta: a kőmunkákkal foglalkozók szinte kivétel nélkül római katolikusok voltak; római katolikus vallású vidékekről, országokból kerültek ide az első mesterek: Olaszországból, Cseh- és Morvaországból, a Felvidék vármegyéiből; a helyiek pedig, a szegényebb társadalmi rétegekből kikerülők, szintén római katolikusok voltak; reformátust csak később, s csak elvétve találunk. Az anyakönyvek sok adatot tartalmaznak a kőfaragómesterséggel kapcsolatban: a mesterek nevéről, származásáról, családi állapotukról, életkorukról, vagyoni helyzetükről, idekerülésük körülményeiről tájékoztatnak bennünket. A születési anyakönyvek a szülőkre vonatkozó „Rendjök és állapotjuk" rovatába az 1840-es évek legelején még csak a „nemes" és „közrendű" állapotokat különítik el; 1846 az első év, amikor ezek helyett pontosabb foglalkozásmegjelölést is adnak. Előbb, és sokszor csak az általános „mesterember" megjelölést használják; a későbbiek során azonban mind sűrűbben rögzítik az Erdőbényére s annak mezővárosi státusára jellemző, s paraszt-polgári társadalmára utaló foglalkozásokat, mesterségeket: bodnár, kőműves, tímár, kovács, varga, csizmadia stb. Ezekből az adatokból már az első két évtized adatait áttekintve is kiderül, hogy a mesteremberek közül lengyel, galíciai területekről valók, valamint Sáros, Liptó és Abaúj vármegyeiek s Kassa környékiek vannak a legtöbben. Az előbb felsorolt mesterségek mellett az ács, asztalos, molnár, gubás, kalaposmesterek száma szembetűnő. Ha ezekhez viszonyítjuk az előforduló kőfaragómeste10 Kováts Dániel: A széphalmi Kazinczy-emlékhely kiépülésének történetéből. Széphalom 7. A Kazinczy Ferenc Társaság Evkönyve, 1995. 369-388. 11 Tassonyi András: A Móricz család Prügyön. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 18. (1980). 52. 453
