A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

JANÓ Ákos: Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez

A fentiek tehát egyértelműen a város déli részére teszik a dominikánus kolostort. Ha a hipotézisben még tovább megyünk, azt mondhatjuk, hogy valahol a jelenlegi belső vár közelében állhatott. A dominikánus kolostorok mindenütt keletéit épületek voltak, mint a templomok. Legismertebb a budai dominikánus kolostor, amely szentélyével támaszkodott a várdomb oldalára és alatta folyt a Duna. Érdekes régészeti feladat lenne ennek a helyét megtalálni. Minthogy a kolostorhelyeknek nagyon konzervatív a kontinuitásuk, az sem kizárt, hogy a későbbi trinitárius kolostor helyén állott.

13 Hogy a továbbiakat megértsük, folytatnunk kell a geneológiát. László meghalt 1470-ben, ezzel az ág kihalt. Simon fia volt István, aki az 1480-90-es években szerepel, valószínűleg 1492-ben vagy 93-ban hal meg. János fia //. Imre, szintén főlovászmester. A Mohácsig terjedő geneológia azután úgy zárul, hogy Istvánnak a gyermekei, Antal zempléni főispán, aki Mohácsnál esett el 1526-ban, Mihály és Katalin. Imrének a felesége Rozgonyi Dorottya, és csak egy lánya maradt Anna, aki Ernuszt Jánosnak lett a felesége. Van két érdekes, behatárolt időpontunk. Az egyik 1471, amikor István és Imre egy oklevélben közös oppidumának mondja Patakot. László örökösei, a két unokatestvér megerősíttetik az adományhoz való birtoklási jogaikat. Az oklevélben nincs szó még várról. Ha lett volna vár, a középkorban ez annyira fontos, hogy vélhetően az szerepelt volna az első helyen. Egy újabb, 1499-es oklevél szerint korábbi megegyezés értelmében Imrét beiktatták Újhely teljes vára és Sárospatak fele (medietas oppidi Sárospatak) birtokába. Ez újabb generáció esetében is azonban nemcsak az osztozkodás, az unokatestvérek szembenállása is megismétlődött. Birtokrészeiket egymás ellen is védhetővé tenni, megerősíteni igyekeztek. Détshy jórészt ismerte és használta ezeket az adatokat, de nem vette észre és nem is bocsátkozott bele abba a kérdésbe, hogy a feudális birtokjog természete szerint unokatestvérek a legritkább esetben - különösen főnemesi családoknál - tudták elképzelni a közös birtoklást, azonnal megosztoztak. Az osztozkodás ugyanúgy történt, mint ahogy egykor Simon és László között. A medietas oppidi azt jelenti, hogy magát a várost is megosztották, mégpedig nyilvánvalóan felső és alsó részre. A János-Imre ág tehát már elképzelhetően a 15. század közepén, de mindenesetre az 1490-es években a város felső részét birtokolta, így a hécei kúria egyértelműen az Imre-Anna ághoz kapcsolódott, a város alsó része pedig az alsó kolostorral együtt a Simontól eredt István-Katalin ágé lett. Imrének a felső részen való birtoklását bizonyítja egyebek között az, hogy felesége, Rozgonyi Dorottya itt, a város felső részén, nyilvánvalóan saját birtokán építtette fel 1500 körül a Begina-házat. 1503-ból ismerjük ennek teljes építési leírását, amely a későbbi Trója épülete. A másik időpont 1482, amikor a birtokosoknak ebben a harmadik generációjában kezd feltűnni a pataki vár. Először 1482-ben, amikor Istvánnak egy bizonyos hatalmaskodásáról van szó, aki a saját várába, castrum suum Sárospatakiense (ez az első előfordulása a sárospataki vár ilyen megnevezésének) hurcolt valakit. 1483-ban ugyancsak ennek a Pálóczi Istvánnak az emberei hatalmaskodnak valahol, akik castellani castrorum suorum Helmes et Patak - Helmec és Patak várnagyaiként szerepelnek. Az 1490-es 13 Feltételezésünk szerint a dominikánus kolostor a déli külső várfaltól nem messze, a mai Móricz Zsigmond-Thököly utca és a Bodrog közötti kiemelkedő sziklás magaslaton lehetett. Az ottani lakóházak telkén és pincéiben ma is láthatók terméskőből épült várfalszerű maradványok, amelyek a kutatók figyelmét elkerülték, így vizsgálatukra nem került sor. Az ott lakók emlékeznek arra, hogy ma is meglévő falakból lőrések nyíltak, amelyeket évtizedekkel ezelőtt befalaztak. Érthető, hogy a kolostor elbontásakor a felhasználható kőfaragványelemeket a lehető legközelebbi várfal-szakaszba építették be. 44