A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SÁRKÁNY Mihály: Nyitott szemmel. Környezet és kultúra, ahogyan Gunda Béla látta

Stewardtól eltérően azonban Gunda Béla környezeten nem csupán a természeti környezetet értette, hanem az ember maga teremtette környezetét is, ami nem más, mint a kultúra. Hangsúlyozza, hogy „A kultúra a kultúrát is alakítja."

18 Ez a megállapítás természetesen nem vitatható, amennyiben úgy értjük, hogy az ember kultúráját a már elsajátított kultúrájától függően alakítja tovább, történjen ez az elsajátítás bármilyen formában, s nem lehet kétségünk afelől, hogy Gunda Béla is erre gondolt.

19 Ettől a mozzanattól elvonatkoztatva, de arról meg nem feledkezve - bár erre is akad példa - a kultúra részjelenségei, tartományai közötti összefüggések felismerése, megértése és magyarázata tudományunk régi törekvése, nem egy irányzatának kiindulópontja. Ebben az összefüggésben a kulturális rendszernek egy esetleges „ökoszisztéma" mintájára való egyszerűsítése azonban - amit Gunda Béla a következőképpen pendített meg: „Nem térhetünk ki az elől a felismerés elől, hogy a térben és időben egymást követő kultúrák integrált ökológiai rendszerek, társulások, amelyekben éppen úgy szerepe van saját teljesítményeinknek, a közösségek igényeinek, az energiaforrások megszerzésének, mint a természeti környezetnek, amelyet érdekünkben, kultúránk tartóssága érdekében nem hozhatunk önmagával ellentmondó állapotba"

20 - aligha jelent előrelépést a kutatási módszertanban. Nem az a gond, hogy a kultúra nem közelíthető meg ökológiailag, hiszen az ember az ökoszisztéma része, alá van vetve a természet törvényeinek, hanem az, hogy az ember legsajátabb létezési formájáról, a kultúrával létezés szintjéről semmi újat nem mond az ökoszisztéma metafora, például arról, hogy miért cselekszik az ember felismert ökológiai érdekeivel olykor ellentétesen. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy akadnak természettudósok, akik, főként a szociobiológiai szemléletre támaszkodva, el tudják képzelni a létformák szintjeinek összekapcsolását egy ökológiai alapozottságú fejlődésgondolat jegyében.

21 A kultúra formálódását behatóbban ismerők azonban nem véletlenül hívják fel a figyelmet az ismeretek átadásának, gyarapításának, tárolásának, a hosszú távú előrelátásnak és a valóságtól elrugaszkodó fantáziának sajátosan emberi lehetőségeire, amelyek kiemelik az embert a többi élőlény világából.

22 Bizonyos, hogy az ökoszisztéma tanulmányozása nem képzelhető el az emberi ténykedés negligálásával ott, ahol ember él, s az emberi kultúrák sem érthetők meg ökológiai bázisuk nélkül. A két vonatkozásban azonban eltérő kérdésekre keresünk választ mégpedig a figyelembe vett tényezők eltérő szintekre átemelésével. Az eljárás nehézségei nyilvánvalóak. Jól tükrözik ezt elméleti s olykor gyakorlati viták (mint, hogy hol húzódik az etológia határa

23 vagy, hogy hol szabad vízlépcsőt építeni), s a feltett kérdések jellege és a válaszadás módja világos tisztázásának hiánya zavarra vagy semmitmondásra vezethet. Ezt példázza két tanulmány is, jelezve egyúttal, hogy Gunda Béla a kulturális ökológia fogalmának olyan alkalmazását kezdeményezte, amelyben aligha követhető. Egyik „A szolgáltatást nyújtó nomádok kulturális ökológiája" címen különféle vándorló mesteremberek jelenlétéről szól főként a Kárpát-medencében, de távolabbi eurázsiai tájakon is. A drótos szlovákok, üvegesek, olejkárok és más kereskedők, pióca18 Gunda B., 1986. 143. 19 Gunda B., 1958.575-576. 20 Gunda B., 1986. 146-147. 21 A feltevésekre épített, fölöttébb mechanisztikus gondolati modellt jól érzékelteti Odling-Smee, F. J. 1994. 181-190. A szelekció fontosságát hangsúlyozza a kulturális adaptáció esetén, de az ideológiailag irányított, szándékos cselekvés szerepét is elismeri /. Eibl-Eibesfeldt (1989. 11-16). 22 Leach, K, 1982. 74-104, különösen 93.; Premack, D.-A. Jö. Premack 1994. 23 Eibl-Eibesfeldt, I. 1989. 4-5. 430