A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

JANÓ Ákos: Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez

ni, s ezt megadja neki a király. S itt van az a bizonyos topográfiai leírás: „A Héce kezdődik a felső kolostortól, azaz a ferenceseknek a Boldogságos Szűzről elnevezett kolostorától és egy bizonyos ároktól, ami a felső részén határolja azt a kolostort és tart Lászlónak a saját kúriája felé, a Sárospatak oppidum felső végében, és tart tovább Ardó felé." Teljesen világos és nyilvánvaló, hogy valahol itt kellett legyen az a bizonyos Pálóczi László-féle kúria, amit Détshy is azzal a rommal azonosít, ami a Széldombon van, s amit a 18. században klarissza kolostor maradványának hittek. Ez meglehetősen alkalmas a földesúri székhely számára, minthogy magasan fekszik. Nagyon valószínűtlen, hogy Pálóczi László a ferences kolostort alakította volna át, miközben itt volt egy kúriája, aminek a vár módjára való megerősítésére, falakkal, árkokkal való ellátására 1465-ben kapott engedélyt. Nagyon figyelemre méltó ebben az oklevélben a superiori claustro (a felső kolostor) kifejezés, ami feltételezi, hogy van egy „alsó" kolostor is Sárospatakon. Két dolgot kell az eredeti erődítmény szempontjából megvizsgálni, illetve áttekinteni: egyrészt a család történetét, geneológiáját, amire Détshy nem tért ki a cikkében, másrészt, hogy hol állt a dominikánus kolostor. Ez a kettő nagyon fontos az 1444. évi adat értelmezéséhez. Pálóczi Péter fiai voltak azok, akik 1429-ben Zsigmondtól adományként megkapták Patakot. Ezek Pálóczi György esztergomi érsek, Máté, aki országbíró, nádor volt (fl437), Imre aradi ispán és Hedvig. További leszármazásban van egy Veronika, aki később Pálóczihoz ment férjhez, Péter, aki újhelyi plébános volt, harmadik fiú Simon főlovászmester és volt egy János. Imrének a fia volt László országbíró (fi470). Az eddigiekben Simonról és Lászlóról esett szó a pataki objektumokkal kapcsolatban. Simon volt az, aki egy bizonyos kolostort átalakított, és Lászlóról tudjuk biztosan, hogy Hécén kúriája volt. Ezek unokatestvérek, de többet is tudunk róluk: ők hárman, Simon, János és László megkapták az adományra a király megerősítését, azonban állandóan harcoltak egymással. 1454-ben pl. arról értesülünk, hogy Simonnak a helmeci udvarbírája betört Patak városába, amelyet László tartott elfoglalva és elfogta annak egyik jobbágyát. Az unokatestvérek esetében általános volt, hogy a közös birtoklást nem szerették, oklevelekkel bizonyítható, hogy egymással ellentétben álltak és kézenfekvő, hogy a két ág más-más erődítményt emelt ugyanabban a városban. Ez még nem bizonyíték, de a későbbiek során ez a családi viszály alátámasztja mondandónk valószínűségét. Most térjünk rá arra, hogy hol állt a dominikánus kolostor. Egy egri püspökségi feljegyzésből tudjuk, hogy Perényi Péter romboltatta le, amely in eodem oppido (abban a városban) állt. Perényi Péter azért romboltatta le a kolostort, mert egyrészt kiürült, másrészt köveit felhasználta várépítkezéseihez. Ezeket az elhagyott kolostorokat éppen úgy kőbányának használták a kor földesurai, mint ahogy Rómában hosszú időn keresztül kőbánya volt a Colosseum. A külső várfalakban így találhattak a kutatók késő román kori és gótikus kőfaragványelemeket.

12 12 Az említett korábbi kőfaragvány-töredékek túlnyomó többségükben a déli külső várfalban találhatók, amely a Vöröstoronyhoz csatlakozik. Néhány darab előfordul a Vöröstorony alsó szintjén és az Olaszbástya kazamatájában is. Ez utóbbiak azonban más időszakban kerülhettek a falakba beépítésre, mivelhogy a bontásokból kikerült építőanyag másodlagos felhasználása hosszú időn keresztül szokás lehetett. 42