A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
PORKOLÁB Tibor: Az (arany) középszer költője. A Lévay-recepció néhány sajátosságáról
egyedül maradtál. [...] ime reád szállott az ősz Mikesnek básbugi tiszte" 51 ; „a 'Mikes' költője részben a nagy fejedelem iródiákjának a sorsában osztozott. - Mint egykor amaz, úgy ő is ifjúságának teljességében érte meg egy tüneményesen szép, sokat ígérő korszaknak hajnalhasadását [...] Régen nagyon régen, ott a Marmara tenger partján az az íródiák, aki hű lett urához, hű lett a szent szabadság eszményéhez, egymásután kísérte ki a bujdosókat a temetőbe. Az újraébredés korszakának a nagyjai, szellemóriásai között Lévay József is utolsónak maradt. Csaknem mindegyiknek bús-panaszos hangú elsiratója volt" 52 . Ez a Mikessé maszkírozott Lévay (és az őt piedesztálra emelő Kisfaludy Társaság) persze nem kerülhette el a „modern költők" gúnyos megjegyzéseit: Krúdy szerint Zuboly (azaz Bányay Elemér) például így parodizálja a Kisfaludy Társaság ünnepi üléseit: „tudom én, hogyan szoktak az ilyen társulati bankettek lefolyni. A fogadós megnézi a tavalyi étrendet és ugyanazt az ebédet főzeti. Miskolcról fölcsalogatják Lévay Józsefet, hogy mielőtt meghalna: mutassa meg magát tagtársainak. Várady Antal kivéteti a szalónkabátjából a foltokat. És igen komolyan eszik a vagdalt pecsenyéket, amelyeket a pincérek a fogatlan öreg uraknak fölszolgálnak [...] és mindig azzal a gondolattal válnak el, hogy ki fog közülük a legközelebbi társulati bankettről hiányozni". 53 A Lévay-recepció egyik gyakran hangoztatott tétele szerint a költő legjelentősebb alkotásának tulajdonképpen példaszerű élete tekinthető. Erre a gondolatra épül például Hatvány és Babits idézett nekrológja is: „a kedves és szerencsés öreg magyarnak [...] adatott földi rendeltetését annak rendje és módja szerint befutnia, s meghalnia is annak rendje és módja szerint" 54 ; „meg lehet döbbenni, milyen kevés manap az igazi Ember, aki nemcsak egy töredék az emberből, aki ezt a szép és keserves életet a Természet szabályai szerint igazán és becsületesen végigéli" 55 . Hasonlóan fogalmaz Schöpflin Aladár is: „azon kevés magyar költők egyike, akinek megadatott elmondani minden dalát és csöndes megnyugvásul nézni vissza a háta mögött hagyott hosszú pályára, amely nem hagyta egy vágyát sem teljesítetlenül". 56 Az elismerő szavakat itt sem a Lévay-versek esztétikuma, hanem „a Gondviselés kegyeltjeként" 57 aposztrofált költő személyiségének „varázsa", biográfiájának kuriozitása váltja ki: a „hosszú, zajtalan, igénytelen, de majdnem szakadatlanul derűs és összhangzatos költői pálya" 58 (talán éppen a hiányzó remekművek kompenzációjaként) átesztétizálódik, műalkotássá nemesedik. 59 És ha ez a harmonikus életút szemben is áll a Petőfi-imádat által deklarált elvárásokkal 60 , az „Aranykör" ideáljainak pontosan megfelel. Ahogy Schöpflin írja: „Arany János és köre egy sajátosan új elemet hozott be a magyar irodalomba: az öregkor költészetét. [...] Ezek az öreg költők, Arany kezdése nyomán, belehozták költészetünkbe az élettől való búcsúzás szép 51 Beöthy, 1912,7. 52 Szombathy, 1918. 53 Krúdy, 1989/a, 127. 54 Hatvány, 1960,11,100. 55 Babits, 1918,163. 56 Schöpflin, 1925,393. 57 Berzeviczy, 1925,315. 58 Berzeviczy, 1925,315. 59 Például: „oly teljes volt élete, mint egy műremek, s e késő és csendes elalvás a művészi vég tökéletességével zárja le" (Babits, 1918, 164); „Lévay azonos elvek szerint élt és írt, élete és költészete két egyformán sikerült művészi alkotás" (Zsigmond, 1918, 260). 60 „A magyar lírikusok ugyan tradíció szerint kötelesek fiatalon meghalni, de talán a tradíciók ma már nem olyan parancsolok, mint tegnap. íme, Lévay Józsefnek, Kiss Józsefnek is szabad volt élniök addig, sőt tovább, mint Herediának vagy Coppée-nek" - állapítja meg például Ady (1914, 864); „Az olyan csodás intenzitású rövid emberi és költői pályafutást, amilyen pl. a Petőfié, érdekes ellentétképpen egészíti ki Lévay életének - hogy úgy mondjuk - extenzív szépsége" - írja Zsigmond (1918, 254). 370
