A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

JANÓ Ákos: Újabb szempontok a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteihez

legteljesebb ismeretében, a levéltári adatok közvetlen vizsgálatával, s újabb források felderítésével, már publikált, de másként értelmezett, s akkor még kiadatlan oklevelek közlésével bizonyította, hogy a 13. századi Patak vára a Sátoraljaújhely mellett volt Újhely várával azonos, a Vöröstornyot tehát nem V. István, hanem a Pálócziak építették a 15-16. század fordulóján. E tanulmányt később a vár építéstörténeti részletkérdéseinek feldolgozása követte, majd 1971-ben a vár teljes történetét átfogó kismonográfiája jelent meg Sárospatak címmel.

5 Ezekben az írásokban Détshy megmarad a Vöröstorony 15. század végi, 16. század eleji építési időmeghatározás mellett, nem zárva ki annak lehetőségét, hogy az egész belső vár (a Vöröstoronnyal) felépítése és a belső várost kerítő külső védelmi rendszer kialakítása egy időben, egységes építési folyamatként az 1530-as években, Perényi Péter korában zajlott. Ez az egyetlen, bár alapvető fontosságú nyitott kérdés Détshy felfogásában, amelynek megválaszolása nem volt sokáig elkerülhető, de további kutatást igényelt. 1984-ben kezdődött az a nagyarányú műemléki helyreállítási munka, amely eredetileg a Vöröstorony pusztulásnak indult kőfaragványainak, ajtó- és ablakkereteinek megmentését célozta. Hamar kiderült, hogy e nagyon becses történeti-művészeti emlékek további megtartása csak a kőfaragványoknak a falakból való kiemelésével, védett helyen történő elhelyezésével oldható meg, s pótlásukra hiteles másolatok beépítése válik szükségessé. Remény volt arra, hogy a munka során elvégezhető falkutatások az épület korára vonatkozó nyitott kérdésekre is választ adhatnak. A vár műemléki helyreállítási munkáit korábban, mintegy két évtizeden át az Országos Műemléki Felügyelőség részéről Détshy Mihály építészmérnök tervezte és irányította. 0 lett volna a legilletékesebb és legalkalmasabb, hogy a vár rekonstrukciós munkáit továbbvigye és levéltári kutatásait a tárgyi anyag vizsgálatával kiegészítse. A kiemelkedő történeti és művészeti emlék iránt érzett tisztelete alázatra és mértéktartásra kötelezte. Tudományos kutatómunkája során szerzett ismereteit, valamint a történeti hűségre és hitelességre törekvő tervezői tevékenységét utódai nem pótolhatták. A torony helyreállítási munkáinak kezdetén már nem volt a Műemléki Felügyelőség állományában, s ezzel megszakadt közvetlen kapcsolata a várral. Legközelebb csak a torony műszaki átadása után tett futó látogatást Sárospatakon, s a helyreállítás során végzett kutatást sem kísérhette figyelemmel. Ennek ellenére azonban - történeti ismereteinek birtokában - elméleti síkon folytatta munkáját, amelynek eredménye kisebb részlettanulmányok elkészítése, s a vár építéstörténetének kezdeteit illető új koncepció kidolgozása volt. Személyes találkozásaink és levélváltásaink során erről értesülve, mint a vármúzeum akkori igazgatója, újabb eredményeinek feldolgozására biztattam és a munka számára közlési lehetőséget biztosítottam. így született meg a Rákóczi Múzeum Füzetei sorozatban újabb könyve Sárospatak vára és urai 1526-1616. címmel. Ebben a könyvében már nem köti a Vöröstorony építését az utolsó Pálócziakhoz, hanem azt Perényi Péter 1534-1537 közötti építkezései eredményének tekinti. Indokait hosszasan sorolja, de a rendelkezésre álló levéltári adatok értelmezésén nem változtat. Eredményeit és végkövetkeztetéseit a torony helyreállítását segítő kutatók elfogadták, de annak pontatlanságait is tovább vitték. Az 1980-as évek elején Sárospatak Város Tanácsa - a helyi Honismereti Bizottságjavaslatára - a város történeti monográfiájának kiadását tervezte. A monográfia első fejezetének, a város középkori történetének megírására Szűcs Jenő történész, egyetemi tanár kapott megbízást. A korszak két központi témája a vár és az iskola kialakulásának 5 Bp. 1971. Corvina. Ennek 2. kiadása: Bp. 1974. 36