A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

SZÁSZI Ferenc: Adatok a második világháború utáni kivándorlás történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

kivándorlók abszolút számát tekintve 82 584 személlyel Zemplén megye az első, AbaújTorna pedig 44 258 fővel a nyolcadik helyen volt. Az ezer lélekre eső kivándorlók arányában Abaúj-Torna (18,7) a harmadik, Zemplén megye (16,3) hatodik helyen volt, messze megelőzve a 4,6-os országos átlagot.

4 Az 1928-30. évi hivatalos statisztikai kimutatás szerint a kivándorlóknak a lakossághoz viszonyított arányában Abaúj-Torna (3,0%) a második, Zemplén megye a harmadik helyen volt. A kivándorlási adatok alapján Szél Tivadar is azt írta, hogy a Felvidékkel határos részeken volt a legújabb évek kivándorlása a legintenzívebb. 193l-ben a kivándorló létszámot tekintve, 281 fővel Budapest állt az első helyen, de Budapestet Zemplén követte 149 létszámú kivándorlóval. A montreali hajózási iroda kikötői naplójának bejegyzése alapján végzett összesítés is azt mutatja, hogy az 1920-as évek végén a kanadai kivándorlók között Szabolcs megyét abszolút számokban Zemplén és Borsod megye követte. Az adatok tehát azt érzékeltetik, hogy az első világháború előtti kivándorlásban vezető északkeleti megyék, köztük az általunk vizsgált megye szerepe — Budapesttől eltekintve — a két világháború közötti években is megmaradt.

5 A hazai történetírás a magyarországi kivándorlási mozgalom belső fő okát a kapitalista fejlődés megoldatlan gazdasági-társadalmi viszonyaiban állapítja meg. A felvidéki, illetve vizsgálódásunk területén, az ország északkeleti megyéiben kialakult kivándorlási góc kialakulásának okairól Rácz István és Puskás Julianna egyaránt részletes, árnyalt elemzést ad. Rácz István a kivándorlási mozgalom gyűjtőterületével összefüggésben azt hangsúlyozza, hogy „a társadalmi taszítóerők...nem egyformán hatottak az ország területén, az intenzitásbeli eltérés az egyes területek eltartóképességének különbségéből fakadt". Az alföldi és a felvidéki megyék népességtartó képességének különbsége kapcsán rámutat a szántóterület arányainak, a föld minőségi különbözőségének, a részes művelés lehetőségeinek, a parcellázásoknak, a kötött hitbizományi földbirtokrendszernek, más helyen a belső vándorlásoknak, információknak, az iparnak igen fontos, de egyénenként nem meghatározó szerepére.

6 Puskás Julianna a fentieket nem tagadva, véleményét így emeli ki: „A kivándorlási régiók ott formálódtak, ahol a személyes érintkezések lehetőséget nyújtottak a taszító és vonzó tényezők találkozásának." Példaként hozza fel, hogy „a vándorlás úttörői a szepesi cipszerek és szlovákok voltak". Akik a földrajzi szomszédság, nyelvrokonság, személyes kommunikáció révén a csehektől, németektől, lengyelektől információkat kaptak az Egyesült Államok nyújtotta lehetőségekről.

7 A dolgozat szerzője az érintett két véleményt együttesen teszi magáévá azzal a megjegyzéssel — melynek szelleme mindkét szerző monográfiájából kiolvasható —, hogy a kivándorlás témakörében minden egyes település, közigazgatási egység területén felkutathatók speciális sajátosságok, miközben a történelmi (gazdasági, társadalmi, politikai) feltételek változásával az általános és speciális jellemzők is változnak. I. 1. A kivándorlók létszámadatai E bemutatásra kerülő, hazai forrásokat közlő és ezek alapján néhány összefüggést kiemelő, csak részben elemző tanulmányrészlet az 1989-es fordulatig titkosan kezelt, de 4Uo. 111. 5 Szöszi Ferenc: Kivándorlás Szabolcs megyéből a két világháború között (1920-1941). Nyíregyháza, 1992.19-21. 6 Rácz i. m. 112-116., 117-122. 7 Puskás i. m. 101-104. 324