A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János–SZÁSZI Ferenc: A csehszlovák-magyar lakosságcsere etnikai, demográfiai és társadalmi adatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (1946-1948)

gyár óvodák, elemi, polgári és középiskolák száma, a teológián kívül nem volt magyar nyelvű felsőfokú képzés. A nemzeti kisebbségek jogait tehát elvileg a békeszerződésben foglalt kisebbségi szerződések szabták meg, de ezek betartatását az 1920-ban működését megkezdő Nemzetek Szövetségére bízták. Ez a szervezet Galántai szerint is csak „a 20-as években és a 30as évek elején" működött eredményesen. Arató Endre azonban ugyanerről az intézményről így fogalmaz: „tényleges hatáskör nélkül tehetetlen volt, érdemi döntést nem tudott hozni, így szerepét nem tudta betölteni".

4 A náci Németország törekvéseinek engedve Anglia és Franciaország 1938. szeptember 30-án Münchenben hozzájárult a Szudéta-vidék Németországhoz történő csatolásához. Münchent követte az első bécsi döntés (1938. nov. 2-án), melynek során német és olasz döntőbíróság Magyarországhoz visszacsatolta a Felvidék (Dél-Szlovákia) 86,3%ban magyar lakta részét. Ezek után a szlovák autonóm törekvések élén járó A. Hlinka, majd J. Tiso és a hitleristákkal szövetkezett szlovák politikusok, a Szlovák Néppárt vezetői előidézték Szlovákiának Csehszlovákiától való elszakadását.

5 1938-ban a köztársasági elnökségről kényszerűen lemondott és Londonba emigrált Benes és a hozzá csatlakozó polgári csoportok a csehek és szlovákok közös nemzeti államáról kialakított elveikkel együtt, azokkal összefüggésben új felfogást fogalmaztak meg a nemzeti államról, „az idegen népcsoportokról", azaz a németekről és a magyarokról is. Azt a hamis nézetüket igyekeztek mind nemzetközi téren (elsősorban a győztes nagyhatalmak körében), mind a hazai és külföldön lévő baloldali erőkkel elfogadtatni, hogy Csehszlovákia katasztrófáját a nemzeti kisebbségek okozták. Ezért a nemzeti kisebbségeket kitoloncolással vagy beolvasztással el kell tüntetni. A vádak nem csak a németség ellen szóltak, hanem a magyar kisebbség ellen is, mondván, hogy „a magyarok kivétel nélkül soviniszták, irredenták". Benes vezetésével a londoni emigráns kormány 1942-től, majd később — „a baloldali emigráns szövetségeseivel együtt — minden lehetőséget igyekezett megragadni, hogy a szövetséges nagyhatalmakat megnyerje a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésére. A nagyhatalmak azonban, bár nagyon ellentmondásosan, nem járultak hozzá a magyarság kitelepítéséhez". így az 1944 végén és 1945 elején zajló fegyverszüneti tárgyalások sem jártak eredménnyel a kitelepítést illetően. Ezért a csehszlovák kormány, a Szlovák Nemzeti Tanács előbb rendeletekkel, majd 1945. március 22-től március 29-ig Moszkvában a keleti és nyugati emigráció tagjai egyeztették nézeteiket az SZNT meghívott küldötteinek álláspontjával, létrehozták a Nemzeti Front kormányát, kidolgozták, véglegesítették a kormány programját. Ezt a programot Benes elnöki dekrétummal 1945. április 5én Kassán hozta nyilvánosságra, amely a csehszlovákiai magyarság jogfosztásához vezetett. A kassai kormányprogram nemzeti kisebbségekre vonatkozó 8. fejezete — taktikai megfontolásból — nem jelenti be a kisebbségek kitelepítését, csak az állampolgárságot vonja vissza a németektől és a magyaroktól. A kormányprogram 8. pontja kilátásba helyezte a magyar nemzetiséggel kapcsolatban, hogy „azoknak, akik antifasiszták, csehszlovák állampolgárságukat megerősítik... a többi német és magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárnak a csehszlovák állapomlgárságát érvénytelenítik". Azok a magyar nemzetiségű személyek, akik a köztársaság vagy a Szovjetunió ellen harcoltak, bíróság 4 Galántai i. m. 128-132. Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 19181975. Magvető Kiadó (Szegedi Nyomda) Bp., 1977. 36-64. 5 Arató i. m. 293.; Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948 — Illyés Gyula előszavával — München, 30. 306