A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

CSÍKI Tamás: Az I. világháború gazdasági hatásai, a miskolci izraelita nagypolgárság az 1920-as években

reskedelmi cégek fő profilja a mezőgazdasági termékek és alapanyagok forgalmazása maradt, bár üzletkörük tovább bővülve még sokszínűbbé vált, s a részvénytársasági forma általánossá válásával nagyobb tőkéket koncentrálhattak. Mellettük több egyéb kereskedelmi vállalat kezdte meg hosszabb-rövidebb ideig tartó s a legkülönbözőbb arányú tőkemegtérülést (és profitot) hozó működését. Ezek jelentős részében: a Felsőmagyarországi Bőrkereskedelmi Rt.-ben, az 1923 és '26 között, tehát csak néhány évig fennálló Üvegkereskedelmi Rt.-ban (igazgatóságában az izraelita Kürcz Jakab, az ügyvédi kamara alelnöke, Kürcz Mór, Kürcz Alfréd, illetve Engel Ignác és Engel István kapott helyet), az Eisenberg Fakereskedelmi Rt.-ban, csakúgy mint a Moskovits Italkereskedelmi Rt.-ben (láttuk, a Moskovits család bankigazgatót is adott) vagy az 1923-tól szintén csak néhány évig működő Fischer és Dégent Árukereskedelmi Rt.-ben kiemelkedő szerephez jutott a miskolci zsidóság, illetve az egyes családjaik, így a fő haszonrészesedés őket illette. (Ez volt jellemző a Felsőmagyarországi Árukereskedelmi Rt.-ra és a Felsőmagyarországi Kereskedelmi Rt.-re is.)

33 Az ipar területén, a nehézipari ágazatokban a világháború előtt alakult miskolci vállalatok többsége, az említett nehézségek ellenére, az inflációs konjunktúra hatására fejlődni tudott. Elsősorban a vas- és fémipar feldolgozó ágazatainak üzemei, amelyek a kereskedelem és a közvetlen fogyasztás oldaláról jelentkező igények révén megtarthatták, sőt valamelyest bővíthették kapacitásukat, több segédet foglalkoztathattak, ami termelésük növekedését eredményezte. (Ez jellemezte az izraelita vállalatokat: a Kun-féle vasárugyárat, a Fried testvérek gépárugyárát, valamint Hercz Jenő gépgyárát, bár a gépgyártás hagyományos ágazatainak, pl. a mezőgazdasági gépek előállításának országos szintű válsága mélyen és tartósan jelentkezett.) 1923-ban részvénytársaságként alakult meg a Miskolci Öntöde és Gépgyár, amelynek több izraelita nagyrészvényese volt, tehát a zsidóság néhány képviselője új lehetőségeket keresve fordult a nehézipar egyes ágazatai felé. (A vállalatnak az 1920-as években sikerült megőriznie stabilitását.)

34 A szénbányászat hazai konjunktúrája, a behozatal számottevő csökkenése, s az állam által garantált árak következtében közvetlenül a világháború után jelentkezett, amely új bányák nyitásában (Borsod megye országosan az elsők között említhető), s a további koncentráció formájában egyaránt megnyilvánult.

35 1922-ben jött létre 32 millió korona alaptőkével a Bánvidéki Kőszénbánya Rt. (később Felsőmagyarországi Szénbánya Rt.), amelynek legnagyobb részvényesei között több miskolci izraelitát találunk (pl. Halmos Henriket, Schwarz Mórt, Hevesi Lajost, Schlesinger Hermannt), tehát a szénkereslet növekedése a zsidóságot is új befektetésekre ösztönözte. (Még 1922-ben csatlakozott a bányához az ózdi Felsőborsodi Kőszénbánya Rt.)

36 Az építőanyag-ipar helyzetét mind az új ipari beruházások, mind a magánépítkezések világháború utáni visszaesése sújtotta, fellendülést majd a stabilizáció s a városba áramló különféle kölcsönök eredményeztek. Ezt jelzi a Magyar Kő- és Mészipar Rt. 1924-es megalakulása, s az újabb, házépítéssel és ingatlanok adásvételével foglalkozó vállalatok létrejötte, amelyek a törvényhatóság különböző kedvezményeit élvezhették, s visszahatottak az építőanyag-gyártás bővülésére. 1923-ban alakult pl. a Zsolcai úti Ház Rt., amelyet az izraeliták irányítottak (Neumann Adolf, Kormos Géza stb.), miként az előbbi cégekben is megtaláljuk a zsidóság képviselőit.

37 33 Uo. 367., 368., 377., 385. 34 Uo. 375. 35 Aliquander Ödön: Magyarország bánya- és kohóipara az 1912-1926. évben. II. k. Bp. 1931. 13. 36 MPC 1922-23. 1197. 37 MPC 1923-24. II. rész Vidék-külföld magáncégek. Szerk.: Kormos Gyula Bp. 1924. 386. 297