A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

CSÍKI Tamás: Az I. világháború gazdasági hatásai, a miskolci izraelita nagypolgárság az 1920-as években

ügyi alapot hozott létre (ezt a kamara is támogatta), amely az elesett miskolci kereskedők árváit s az elöregedett és munkaképtelenné váló kereskedőket segélyezte. Az említettek mellett az izraelita hitközség már 1914-ben több mint 22 000 koronát fordított jótékonysági célokra (ennek ellenére vagyongyarapodása ebben az évben is meghaladta a 3000 koronát), s az egyik fő támogatója volt az Erzsébet izraelita iskolában felállított 100 ágyas hadikórháznak, amely 1915 augusztusáig működött, s felekezeti különbség nélkül látta el a rászorulókat.'

8 Az izraelita ipartársulat a központi segélyezőbizottságot támogatta, amelybe tagokat delegált, menházát pedig a városnak ajánlotta fel, sőt részt kívánt venni a közbiztonság védelmére felállított polgárőrség munkájában is. (Erre azért volt szükség, mert 1918 novemberében több kereskedőt ért támadás, és néhányuk üzlethelyiségét is megrongálták.) Majd Ferenc József nevével egy alapítványt tett az ipartársulat, amely a háborúban meghalt izraelita iparosok hozzátartozóit segélyezte.

19 Látjuk tehát, hogy 1914-től kezdődően minden izraelita szervezet széles körű karitatív tevékenységet folytatott, emellett igyekeztek a kisiparosokat és a kiskereskedőket egyre jelentősebb mértékben támogatni (erre a város egész lakosságának az ellátása érdekében is szükség volt), ami ismét alátámasztja, hogy a zsidó nagy- és középpolgárság 1914 és '18 között gazdaságilag megerősödő képviselői mellett, nőtt az elszegényedő, stabilitását vesztő izraelita (és keresztény) kisegzisztenciák száma. Valamennyiüket, elsősorban az előbbiek pozícióit fenyegette a Tanácsköztársaság időszaka. Ezért, bukása után, a kamara sietett „rémuralomnak" nevezni, amely gazdaságpolitikai célkitűzéseivel és rendeletsorozatával: a szocializálásokkal (ezek az előirányzottnál lényegesen kisebb ipari és kereskedelmi vállalatokat is elérték), az üzletek többségének bezárásával és leltároztatásával (ami az ellátás minimális szintjét is veszélyeztette), a beszerzés és a termelés költségeit figyelmen kívül hagyó árleszállításokkal, a munkabérek nagymérvű, ám ehhez alapot nem biztosító, így irreális emelésével stb. kétségtelenül létében fenyegette az egész nagy- és középpolgárságot. A miskolci kamara autonómiáját 1919 májusában függesztették fel (Koós Samu már márciusban lemondott elnökségéről), majd a Borsod megyei Kerületi Ipari Termelési Tanács a Vörös Hadsereg bevonulása után a teljes felszámolását kísérelte meg.

20 (A likvidálási bizottságba kamarai tisztviselőket, pl. Neumann Adolfot[!] is be kívánták vonni, ami a köztestület folyamatos működését biztosíthatta.) így, bár a kasszája 1919 augusztusára teljesen kiürült, a Tanácsköztársaság bukása után azonnal újjászerveződhetett, s jelezhette részvételi szándékát a békeszerződések gazdasági anyagának előkészítésében. Nézzük tehát röviden a trianoni határrendezés Miskolcra, a gazdasági lehetőségeire közvetlenül ható tényezőit. Gömör csaknem egészének s a többi felvidéki megye elvesztése valamennyi ágazatot mélyen sújtotta, mivel azok több szállal, szervesen kapcsolódtak a határon kívülre került területekhez: a város kereskedelme, amely a tőkefelhalmozás s a rendszeressé váló gazdasági növekedés alapja és egyik legfontosabb tényezője volt, éppen az elcsatolt megyékkel alkotta a legszorosabb és legsokoldalúbb kapcsolatot, aminek a megszakadása a gazdasági élet egyéb területeire is kihatott. A város ipara számára pl. jelentős fogyasztóterületek és nyersanyagkészletek vesztek el, de a tőke- és pénzkapcsolatok, a hitelelhelyezések vagy a munkaerő-áramlás lehetősége is nagymértékben csökkent. Mindenekelőtt Gömör megye elcsatolása volt súlyos hatású. A miskolci s szinte az egész borsodi nehézipar (pl. az ózdi üzemek) a gömöri vasércre, illetve a kőszén- és a 18 Uo. 19 A miskolci Egyesült Izraelita Ipartársulat... (Uo.) 20 KUegy. 1919. (Uo.) 293