A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

LÉNÁRT Béla: Néptanítók Borsodban 1868-1918

megintendők... Szalontán Tóth Dezső, Diósgyőrben mindkét iskola vezetője s az aranyosi tanító s általában a dicséretes oktatóktól távol állók esperesi tollból figyelmeztetendők azon eshetőségre, hogy a közoktatási miniszter által buzgón felkarolt nevelésügy vezetésére utalandó bizottságok mérlegén súlytalanoknak és elvetendőknek találtatván, könnyen kiejthetik kezökből az ártatlan család siralmas veszteségére a tápláló kenyeret..." - fejeződik be a figyelmeztetés. Részlet a református egyházkerület 1872-i jegyzőkönyvéből: „...tanítóink egy része hanyag, s képtelen a tanításra, s emiatt gyakran keserű szemrehányásakat kell szenvednünk a magas kormánytól s az iskolai felügyelő uraktól..." Elhatározták, hogy a továbbiakban az évi közgyűléseken értékelni fogják az egyházmegyék népiskoláinak munkáját. Az értékelés kitűnő, dicséretes, kielégítő és gyenge osztályzatokkal történt. A későbbi jegyzőkönyvek értékelési aránya azt mutatja, hogy az iskolák zömét a középső két osztályzattal minősítették, gyenge értékelést csak elenyésző hányad kapott. A tanfelügyelői jelentésekben kevés elítélést találunk, de azért lássunk néhány példát! „...Ládbesenyőn a gyermekek... még a betűket is alig ismerik, annál kevésbé tudnak olvasni... Az iskola rosszaságának legnagyobb részben a tanító képzetlensége és hanyagsága az oka..." Szabó, 1878. Ernődön az ev. iskolában a superintendentia „...tanterve nem vitetik keresztül..." Szabó, 1879. Hejőszalontán a református tanító a szomszédos Szakáld pusztára járt magánórákat adni „...és ezáltal saját tanítványait elhanyagolja..." Szabó, 1880. „Tiszakürt Borsod megye egyik legrosszabb iskolája, írni, olvasni, számolni sem tudnak a gyermekek, mert a község és a tanító között nagy ellentét van..." Ballagi, 1880. „...A szirmabesenyői Mihály Bertalan kat. tanítót elbocsátották, mert oklevéllel nem bír, rendetlen életet folytatván az iskolát elhanyagolta..." Ballagi, 1882. „...Damakon Szécsényi István tanító egyedül lévén, a gyermekek teljesen elvadultan, tudatlanul kerülnek ki a kezei alól. Ez iskolában oly mérvű elhanyagoltságban találtam a tanítás ügyét - írta Ballagi 1884-ben -s hogy sürgős intézkedésre van szükség, ha a különben jóindulatú népet meg akarjuk menteni a végelsüllyedéstől..." „...Edelényben Fridrich Antal tanító az alsóban 3 év alatt sem tanította meg az ÁBC-t..." Ballagi, 1884. „...A tanítás eredménye általában megfelel a méltányos várakozásnak... viszont gyenge a pogai állami, a mezőnyárádi, cserépváraljai és cserépfalvai rk. iskola..." Hídvégi, 1901. „...A tanítás megfelelő, kivéve a sályi református iskolát, melyben a tanítás eredménytelensége botrányosan szembeszökő. Az elemi iskolát végzett 12 hatodik osztályos tanuló a számolásból csak összeadást és kivonást tanult, a magyar nyelvtannak hírét sem hallották..." Hídvégi, 1903. Sajópálfalán a görög katolikus iskolában a tantárgyakat magyarul tanulják ugyan, de „...oly gyenge a tanítás, hogy az eredmény a legcsekélyebb várakozást sem elégíti ki..." Hídvégi, 1907. „...Tanítási eredmény átlag közepes, a kisebb rész emelkedik felül a középszerűségen, némelyek pedig azon is alul maradnak (Bánfalva, Bóta, Sáta [kántortanító], Mezőnyék [ref. izr.], Hejőcsaba [ref. izr.])..." Hídvégi, 1911. E példák mutatják a tanítói hanyagság valós tényét. De a megróttak száma - úgy véljük - nem több, mint bármely pályán hanyagul működők aránya még ott is, hol összehasonlíthatatlanul jobb anyagi és tárgyi feltételek között, nagyobb megbecsülés mellett dolgoztak. Bőven találunk ellenpólust is. Az iratok lapozgatása közben gyakran feltűnnek nevek, akikről mindig csak a megbecsülés hangján emlékeztek meg. Hamarosan kirajzolódnak Borsod népiskoláinak nagy egyéniségei, akik gyakorlati és elméleti munkásságukkal példát mutattak a megyében, sőt jó néhányuk még országos hírnévre is tett szert. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon ma Ároktőn, Sajókazán, Ózdon, Diós281