A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
FAZEKAS Csaba: „Az idő ránk is terhesedett...” Adalék a politikai katolicizmus reformkori történetéhez
A legfontosabb tennivalót a közéleti aktivitás felkeltésében jelölhetjük meg. A politikai katolicizmusra jellemző módon arra buzdítják a papságot, hogy ne csupán egyházi tevékenységet folytasson, hanem kapcsolódjon be saját kora politikai életébe, hallassa szavát, képviselje érdekeit a társadalom legkülönfélébb fórumain. Ez ekkor elsősorban az alsópapságnak a politizálás legfőbb színhelyének számító vármegyei ülésterem (illetve a püspöki karnak az eljövendő országgyűlés majdani) látogatására, „azokbani munkás részvételre" való buzdítást jelentett. Fontos, ha nem is új, de ebben a formában újszerű elemnek tekinthetjük azt a törekvést, hogy a papságot arra bátorítja: ne csak közvetlen, hanem közvetett formában is vegyen részt a vármegye politikai életében, vagyis keresse meg és támogassa azokat a befolyásos személyiségeket, akik az egyház érdekeinek megnyerhetők. Célul tűzték ki a következő országgyűlés követutasításainak számukra kedvező befolyásolását, amit csak az aktív személyes kapcsolattartástól remélhettek. (A próbálkozást szükségesnek ítélték, bár tudták, hogy a vármegyék többsége liberális nézeteket vall, sőt a konzervatívok egy része sem szívesen pártolta az egyházat.) A jegyzőkönyvben a „cél szentesíti az eszközt" típusú elemekkel is találkozunk, például amikor a liberálisok szükségszerű radikalizmusáról, annak meglovagolásáról beszéltek. (Pl.: „azoknál is győzni kell, kik most még ellene rugódoznak, 's nem valószínűtlen előttünk az is, hogy a' túl írt Liberalismus, 's az ősi Constitutio megdöntésére czélzó reformok itt ott reactiot fognak szülni, mit azután hasznunkra fordítani lehet is, kell is." stb.) Hangsúlyozták, hogy a katolikus álláspont megjelenítése érdekében törekedni kell a liberális ellenvélemények, felszólalások megfelelő szintű tanulmányozására, vagyis ismeretszerzésre, a közéletben való jártasság megszerzésére is. („Elleneink [...] mozgalmait nem csak éber szemmel illik tehát kísérnünk, hanem óvó szerekről is komolyabban gondolkoznunk. Van még erő kezeinkben, van hatáskör hivatalainkban, 's magasabb rendeltetésünkben, fordítsuk ezeket egy jobb nemzedék képesítésére, elleneink bal véleményének, 's törekvéseinek meg hiusítására." stb.) A politizáló katolikusok ekkor ismerték fel igazán a reformkori ellenzék sikerének egyik fő alapját: az információáramlásban rejlő politikai erő kiaknázhatóságát. A liberális eszmék terjedésüket és erejüket nem utolsósorban a vármegyék közötti intézményes kapcsolattartásnak és közvélemény-formáló tényezőnek köszönhették. Ugyanezt igyekeztek a káptalanok viszonylatába is átplántálni, vagyis az egyházi testületek közötti információcserével a közös álláspontot kialakítani és országgyűlési követutasításokba foglalni. Át kívántak venni az ellenzéknek erőt adó tényezőkből az országgyűléshez intézményesen nem tartozó, mégis annak idején fokozott jelentőségre szert tevő elemek közül a mozgósított hallgatóságot is. Vagyis fontos sérelemként kezelték, hogy az üléseket számos országgyűlési ifjú látogatta és a karzaton, illetve esténként az utcán zajosan fejezte ki politikai nézeteit, melyet a jegyzőkönyv sokatmondóan „zajos őrjöngésnek" nevezett. A radikális fiatalok valóban gyakran hozták kellemetlen helyzetbe a káptalani követeket. 18 Nem egészen új, mégis nagyon fontos elem a katolikus közvélemény megteremtésének szándéka. Ezt leginkább a sajtótermékek finanszírozásával igyekeztek megteremteni. A témával részletesen az országgyűlés alatt először nem az októberi káptalani tanácskozáson, hanem még márciusban Kopácsy érsek által összehívott megbeszélésen foglalkoztak (két püspök és öt kanonok vett rajta részt), 19 és később is nagy hangsúlyt 18 Erről a korabeli sajtó is hasonló szellemben adott hírt, például a szintén a katolikus egyház érdekeit védő Perger János írásaiban: Hallgatók féktelenkedéseiről. In: Nemzeti Újság, 1844. 36.; Szülő és tápláló okok. In: Nemzeti Újság, 1844. 37. stb. 19 Sörös, 1901.883-884. 261
