A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FAZEKAS Csaba: „Az idő ránk is terhesedett...” Adalék a politikai katolicizmus reformkori történetéhez

jellemző dolognak tekintjük, hogy a politikai katolicizmus e korai, reformkori vonulatában a vezető szerepet káptalani testületek tagjai, kanonokok játszották, kevés püspök kapcsolódott be abba aktívan (leginkább Scitovszky János pécsi püspök, 1849-től esztergomi érsek), de - ellentétben a későbbi katolikus társadalmi mozgalmakkal - nem volt a kanonokokéhoz mérve jelentős az alsópapság (plébánosok stb.) szerepvállalása sem. Ennek okát leginkább abban jelölhetjük meg, hogy a rendi országgyűlés alsó tábláján a káptalanok követei foglaltak helyet, így ők érezték leginkább, mennyire veszélyezteti a liberális eszmék hódító útja a katolikus egyház feudális eredetű kiváltságait, s kezdték megérteni talán először a liberalizmus elleni új stratégia szükségességét és alapelveit. Talán nem érdektelen, ha megjegyezzük, hogy a reformkori politikai katolicizmus vezéralakjai az 1860-as, 70-es években (vagyis a kiegyezés és az első vatikáni zsinat idején!) jórészt a felső klérusban foglaltak helyet, egyik vezetőjük, Fogarassy Mihály, ekkor nagyváradi kanonok erdélyi püspök, Ranolder János pécsi kanonokból veszprémi püspök, Lipovniczky István esztergomi kanonokból nagyváradi püspök, Perger János kassai püspök stb. lett. A politikai katolicizmus alapállásának megfelelően a liberálisok előterjesztéseit (ezúttal a vegyes házasságokban a felekezeti viszonosság követelését) 1844-ben is alaposan felnagyították: a katolikus egyház politikai jogainak lerombolásáról, „mostani állásának alásüllyesztéséről" stb. beszéltek, az egyház felszámolására tett kísérletként illetve első lépésként értékelték a legkisebb, ellenük irányuló kezdeményezést. Továbbá jellemző módon már a jegyzőkönyv első sorában arról beszéltek, hogy nem pusztán az egyházat, mint intézményt, hanem az egyedül üdvözítőnek hitt római katolikus vallást érte megsemmisítéssel fenyegető támadás. (Ezzel a váddal szemben a liberálisok mindig azzal érveltek, hogy csupán az egyház világi hatalmának visszaszorításáért, pontosabban a polgárosodás követelményeinek való alárendeléséért küzdöttek, s alapvetően semmi bajuk nem volt a katolikus vallás főbb tanaival. Már csak azért sem, mert - mint alább jegyzőkönyvben is sérelmezik - számos hívő katolikus osztotta az ellenzéknek a vallásszabadságra vonatkozó nézeteit és követeléseit.) A káptalani követek frontális antiklerikális támadásról beszélnek, pedig a legélesebb egyházellenes szóváltások mellett is tény, hogy az alsó tábla többsége mérsékelt liberális nézeteket vallott. Ennek igazolására elég megemlítenünk, hogy mind az országgyűlésen, mind korábban, 1840^4l-ben, a vegyes házasságok ügyében kiadott érseki körlevél után a vármegyei nemesség túlnyomó többsége sérelemnek tekintette a klérus magatartását és éles hangon tiltakozott az ellen, ugyanakkor alig találtak követőkre a keletkezett felháborodás második hullámában megfogalmazott radikálisabb követelések. (Bereg vármegye például a polgári házasság bevezetését, továbbá Rómától független, önálló magyar katolikus egyház létesítését, Borsod pedig az egyházi javak szekularizációját indítványozta stb.)

15 Tény ugyanakkor, hogy az országgyűlésen az egyházat a korábbinál jóval több illetve több irányból érkező támadás is érte, amit azzal magyarázhatunk, hogy egyre gyakrabban került ellentétbe a polgárosodást kívánó reformokkal. Egyik legsúlyosabb élményük az volt, amikor korábban példátlan módon a győri káptalan követe, Wurda Károly 1843 júniusában két egymást követő kerületi ülésen az ellenzék nézeteit visszhangozva hitet tett a „szabad egy15 Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, (továbbiakban: B.-A.-Z. m.Lt.) IV. A. 501/e. (= Borsod vármegye közgyűlésének iratai) 4078/1841. sz.; Varga, 1980. 220.; Kovács Ferencz (szerk.): Az 1844-ik évi országgyűlési tárgyalások naplói a papi javakról. Bp. 1893. (továbbiakban: Kovács, 1893.); Bényei Miklós: Oktatáspolitikai törekvések a reformkori országgyűléseken. Debrecen, 1994. 329-338. stb. A borsodi indítványról 1. alább. 259