A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FAZEKAS Csaba: „Az idő ránk is terhesedett...” Adalék a politikai katolicizmus reformkori történetéhez

tői, amikor Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök körlevélben tiltotta papjait a vegyes házasságok megáldásától (korábban Scitovszky János rozsnyói püspök foganatosított hasonló intézkedést) a vármegyék elemi erejű tiltakozása túllépett a protestáns-katolikus ellentéten, és a frontvonalat végleg a reformokat kívánó liberális tábor (köztük számos katolikus) illetve az egyházi vezetés között rögzítette. Az 1839-40. évi országgyűlés bezárása után néhány héttel Kopácsy József esztergomi érsek az egész magyar katolikus egyházban kötelezővé tette a vegyes házasságok esetén az ún. passiva assistentia gyakorlatát (gyakorlatilag az áldás megtagadását), mely korábban nem látott méretű vármegyei tiltakozásokat, sajtócikkeket és röpiratokat váltott ki. Az egyházi vezetés - részben a pápaság tekintélyére való apellálas, részben az időnyerés céljából - Lonovics József csanádi püspököt küldte Rómába, hogy pápai döntést eszközöljön ki a házasságjogi viták lezárása érdekében, az egyház e lépése azonban újabb sérelmek forrása lett.

10 1840-1843 között, a két országgyűlés közötti időszakban az eredetileg (leginkább az 1832-36-os országgyűlésen) a protestánsok vallássérelmeként indult vita végleg kilépett korábbi keretei közül és a vallásügy általános, polgári szempontok alapján történő átrendezésének alternatíváit vetette fel, melyre ha lassan, de a katolikus egyház is igyekezett reagálni. Ha a politikai katolicizmus magyarországi születését nem is köthetjük egyetlen dátumhoz, kétségtelen, hogy az említett országgyűlés folyamán tartott püspökkari tanácskozásokon és egyéb egyházi személyiségek részvételével tartott gyűléseken (különösen részletes formában az alább közölt jegyzőkönyvben) fogalmazódtak meg először ennyire hangsúlyosan egy, a kor által megkívánt politikai érdekérvényesítés kereteit a maga számára felhasználó katolikus társadalmi program körvonalai. Az 1830as évek második, az 1840-es évek első felében lezajlott egyházpolitikai viták során számos egyházi személyiségben (különösen az alsó táblára delegált káptalani követekben) megerősödött az a felfogás, hogy az egyház érdekeinek érvényesítésére nem elég az egyházi dogmák puszta hangoztatása, nem elég a liberális eszméket általánosságban, ünnepélyesen, az egyház tekintélyére, eredetére hivatkozva elítélni, mint például tette azt XVI.Gergely pápa 1832-es Mirari vos vagy a liberális katolicizmus Lamennais által képviselt nézeteit eretnekséggé nyilvánító 1834-es Singulari nos c. enciklikáiban." Fontos leszögezni, hogy azok az egyházi személyiségek, akik (mint az 1840-es évek második felében Magyarországon politizáló katolikusok) a katolicizmus érdekeit államitársadalmi szinten érvényesíteni kívánták, nem felfogásukban, vagy mondanivalójuk tartalmában tértek el XVI.Gergely meglehetősen konzervatív irányvonalától, azzal alapvetően maradéktalanul egyetértettek, magukat a hierarchia tekintélye alá rendelték. Vagyis szemben álltak a Lamennais, Lacordaire és mások vezette liberális katolicizmus képviselőivel, akik már ekkor meg akartak békülni a polgári mozgalmakkal, tudomásul kívánták venni a francia forradalmat illetve másrészről az ipari forradalmat követő társa10 A reformkor sok irányba elágazó és számos általános tanulságot rejtő egyházpolitikai vitáinak szakirodalmából 1. többek között: Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. I—III. Bp. 1886.; II. köt. 105-109., 169-287.; Várady L. Árpád: Lonovics József római küldetése. Bp. 1924.; Hermann Egyed: Lonovics József római küldetésének (1840-41) belpolitikai és diplomáciai előkészítése. Bp. 1934. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Egyháztörténelmi szemináriumának kiadványa 1.); Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon (1786-1846). Bp. 1934.; Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. (Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae. I.) (2. kiad.) 388^21.; Varga János: Megye és haladás a reformkor hajnalán (1840-1843). In: Somogy megye múltjából, 11. Kaposvár, 1980. 177-243. , 12. 1981. 155-294. (továbbiakban: Varga, 1980-81.); 1/215-220. stb. 11 L. pl. Gergely Jenő: A pápaság története. Bp. 1982. 282-284.; Zsigmond László (szerk.): Politikai és szociális enciklikák, XIX-XX. század. Bp. 1970.

1. köt. 3-24. stb. 257