A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BAKÓ Ádámné: Halotti zászló restaurálása

Varrással történő alátámasztás jelen zászló esetében nem jöhet szóba, több okból kifolyólag. Az aranyozás, az olajos barna festés szinte az egész zászló felületét kitölti. Ezeken a felületeken nem lehet és nem szabad tűt átvezetni további károsítás nélkül. Korábbi beavatkozás eredményeként pici lyuksorok vannak a zászló egyes részein és itt az anyag szálaira van foszolva. T. Balázsy Ágnes, aki szakmai berkekben a tűvel történő alátámasztás elkötelezett híve, mégis ellenvetésemet igazolja egyik megjegyzésével, amikor azt mondja, hogy „némely esetben a textíliát a varrással történő restaurálás címén pusztulásig hímezték". Ennek a zászlónak is tűvel történő alátámasztással hasonló sors jutott volna. A zászlóhoz tartozó bojt és rojt tisztítás során szép lett, kár, hogy csak az egyik bojt van meg. A rúd felőli megoldatlan végződést én is meghagytam restaurálás előtti állapotában, történész feladata eldönteni, mi lehet a jelenség oka. Az elvégzett feladattal a zászlót megmentettem, egyik oldalát sem kellett feláldozni, kiállításban is élvezhető, beszédes műtárgy lett (4. kép). Újrarestaurálása egy későbbi korszerűbb technikával bármikor megoldható. Fenti eredmény eléréséhez szükségem volt szakmai és emberi segítségre, technikai és tudományos háttérre, és olyan muzeológus segítségére, aki a tárgy életét fontosnak tartja, kész az állandó konzultációra és a megfelelő döntések, kompromisszumok felvállalására, a restaurátorral együtt gondolkozva.

3 A műtárgy szempontjából lényeges, hogy raktározása, kiállítása a számára legideálisabb körülmények között, kifektetett állapotban történjen. Elhelyezése, megvilágítása és a klimatikus viszonyok nagyban befolyásolják a műtárgy további élettartamát. 3 Köszönetet mondok Gyulai Éva történésznek és Laki Ilona textilrestaurátornak emberi és szakmai segítségnyújtásukért. 229