A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BAKÓ Ádámné: Halotti zászló restaurálása

HALOTTI ZÁSZLÓ RESTAURÁLÁSA BAKÓ ÁDÁMNÉ 1996-ban munkatervi feladatként restauráltam a Herman Ottó Múzeum gazdag zászlógyűjteményének halotti zászlaját. A gyűjteményben szerepel egy feltehetően 1819. századi zászló, mely jelen darabbal teljesen össze volt gubancolódva (1. kép), leltárkönyvi leírása alapján restaurálása szintén kívánatos volna. A restaurálásra került halotti zászló a Herman Ottó Múzeum történeti leltárkönyvében az 53.1553.2. leltári számot kapta. A leltárkönyv megjegyzés rovatában szerepel, hogy „1956-ban a Nemzeti Múzeumban restaurálták". Abban az időben a szokásos restaurálási eljárás az volt, hogy a zászlókat sodrott vékony selyemzsinórból készült hálóba varrták. Ezzel valójában állagmegóvást végeztek, átmenetileg megmentve a zászlókat a teljes szétpergéstől. Ez az eljárás viszont nem mentette meg a hálón belüli enyészéstől a többnyire apró csíkokra vagy lapocskákra hullott selyemanyagot. A zászló jelenlegi restaurálásának hármas célja volt: a műtárgy megmentése, publikálhatóvá tétele és esztétikailag elfogadhatóvá tenni úgy, hogy történeti értéket hordozó jellemzői ne tűnjenek el. Oka pedig az volt, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan, tervszerűen restaurált szőnyeggyűjtemény nagy értékű, restaurálásra érdemes darabjai elfogytak, jó okot adva egy másik jelentős gyűjtemény anyagának rendbetételére. Restaurálás során olyan feladat elvégzésére volt szükség, mely a tárgy mentése során a tárgyat alátámasztja, megerősíti, de nem homályosítja el magát a műtárgyat, illetve a restaurátor alárendeli magát a műtárgynak. A zászló a raktárból kikerülve, kézbevételkor igen gyenge megtartású volt, nem lehetett egyértelműen megállapítani azt sem, hogy papír vagy textil az alapanyag. Feltekerve tárolt anyaga, egy másik zászlóval összegubancolódva, teljesen csíkokra foszlott, sok a folytonossági hiány is. Csak a leltárkönyvi bejegyzés igazít el abban, mit is tartunk a kezünkben, ez a műtárgy kézbevételekor megállapíthatatlan. Leltárkönyvi bejegyzés alapján azonban tudható, hogy a zászló Négyesy Szepessy János 1846-os halotti zászlója, történeti értéke nagy, így restaurálása kívánatos. Hosszadalmas kirakósjáték (2. kép) után a zászló foszlányai alakot öltöttek. Kémiai vizsgálat során a zászló alapanyagára is választ kaptunk, ripszselyem alapanyag, nem papír. A foszlányok egy egylapos, kétoldalán festett, fecskefarkas fekete ripszselyem alapanyagú zászló alakot öltöttek. A zászló rúd felőli vége teljes hosszában foszlányos, mintha a rúdról letépték volna. Meglepően jó állapotú rojt keretezi a zászló többi oldalát, egyik fecskefarkán pedig megmaradt a szintén nagyon jó állapotú díszes bojt, mely egy nagyon szép fém gömbbel csatlakozik a fecske farokhoz, textil anyaga a rojt anyagával azonos színű és anyagú. A zászlót körben, mindkét oldalán téglapiros és arany csík keretezi (l-l cm széles). A zászló mindkét oldalán dús búzakalász ornamentika fut körbe (3. kép), mely barnás-vöröses és arany színű. 225