A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

GYULAI Éva: Négyesi Szepessy János (†1746) és Zsigmond (†1768) halotti zászlaja a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében

vonult gyászmenetéről színezett rajz készült, melyet ma a Károlyi Levéltárban őriznek. A Nagykárolyban (majd hasonlóképpen a városon kívül, Kaplony felé) haladó menetben vezetnek egy földig érő lepellel letakart lovat {Fekete Paripa) három-három lovas katona után {Udvari Fekete Sereg), előttük a felettesük {Fekete Tiszt), aki három gyalogos páncélos vitézt követ {Három Pántzélyos), kezükben egy magasra tartott fecskefarkas halotti zászló, közepén kerek címerrel {Fekete Zászló), előttük két kantáron vezetett ló lépked {Tziffra paripák) lovas katonák után {18. kép). A temetési menetben mind a fekete ló és vitézek, mind a „cifra" ló és vitézek a gyász hagyományainak megfelelően külön képviseltetik magukat, de halotti zászlót már csak egy fekete színű, címereset visznek mind a városi, mind a városon kívüli menetben. Az ősök zászlain a Szepessy utódok az elhalványult festést 1835-ben megújíttatták, erre utal Szepessy Zsigmond feliratának kiegészítése, de Szepessy János zászlaja is, melyen a címer alatt megjelenik az átfestést végző művész szignója is: ,festette Szabó Gyula M(iskolc)1835. évben". Szabó Gyula a reformkori Miskolc művelődésének érdekes alakja, festő, Karács Teréz leánynevelő intézetének tanára.

53 A címer és betűk jó kezű, a barokk előképet hűséggel újrateremtő, kifejező erejű művészre vallanak. Az unicornis Bár a halotti zászlóval elsősorban az elhunyt vitézségét, hadi érdemeit jutalmazták, egyben az egyik leglátványosabb címerhordozó is volt, de a halotti zászló esetében erősebbek voltak a főúri gyászszertartások hagyományai, mint a heraldikai szabályok. A Szepessyek címere ugyanis kék mezőben hármas zöld halmon nyugvó koronából kiemelkedő növekvő fehér unikornis-egyszarvú, első lábával koronát tartva, hasonló sisakcímerrel.

54 A halotti zászlókon azonban a pajzs mezője is fekete maradt, az egyszarvút pedig a fehér (ezüst) helyett egy másik fémmel, az arannyal helyettesítette a festő. Halványan megmaradt azonban a hármas halom zöld színe, ami arra vall, a heraldikai előírásokat és az aranyfestéssel hangsúlyozott dekorációt és ünnepélyességet ötvözte a zászlófestő {20-21. kép). A Szepessyek címerállata, az unicornis-monoceros-egyszarvú a heraldikai bestiarium egyik legnépszerűbb és legkülönösebb alakja. Már az Ószövetségben is említik, de ismertségre a középkorban jut, főként a legismertebb bestiarium, a Physiologus révén, melynek legendája nyomán (elfogása csak egy szűz segítségével lehetséges, akinek megadja magát) krisztológiai jelkép is. A 16. században a reneszánsz szkepticizmusa nyomán azonban létezésében kételkedni kezdtek (annak ellenére, hogy gyógyító és varázserejűnek tartott szarvát - mely a különleges tengeri állattól, a narváltól származott - patikák, fejedelmi kincstárak őrizték, így a bécsi Schatzkammer is), némi malíciával azt képzelve, hogy ez az állat túl vad volt ahhoz, hogy Noét kövesse a bárkára, ezért az özönvíz áldozata lett. Egy 1576-ban készült metszeten Tobias Stimmer úgy ábrázolja ezt a jelenetet, hogy az unikornis inkább elpusztul, s ezzel hagyja fajtáját is kihalni, mintsem hogy ketrecbe zárják. A tridenti zsinat - elejét véve a reformáció ironikus kritikájának meg is tiltja, hogy az unikornist az Ige Megtestesülésének jelképeként ábrázolják. 52 Szabó P., 1989. 120-128. 53 Goda Gertrúd szíves közlése, melyért köszönettel tartozom. 54Nagyi., 1863. X. köt. 674. 55 Réau, L., 1955. 89-92., Fügedi M., 1993b. 151-152., Biedermann, H., 1996. 91-92. 212