A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

GYULAI Éva: Négyesi Szepessy János (†1746) és Zsigmond (†1768) halotti zászlaja a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében

halt meg, s aki egyedül követte atyját a katonai pályán. „1697-ben született, s már korán (1718-ban) a Gyulai-ezredbe lépett, s majdnem 42 évi szolgálat után kapitányságig vitte, s ilyen minőségben vonult vissza a magánéletbe. A felette tartott halotti beszéd a család birtokában lévén, ebben határozottan az állíttatik, hogy ő az I. Mátyás király idejében díszlő és kiterjedt Szepessy családból származik. István testvéreinek halála után ő lett a miskolci ref egyház gondnoka, s végrendelete valamint fiókvégrendelete szerint tekintélyes összegeket hagyott saját egyháza, annak iskolája [számára] és szegényházára, nemkülönben a sárospataki főiskolára is"

1 A miskolci templomra, iskolára és ispotályra 2253 Ft-ot és 46,5 hordó bort - ezek között aszút is - hagyott.

20 Szepessy Zsigmond annak az 51. sz. gyalogezrednek volt kapitánya, amelynek Gyulay Ferenc császári és királyi altábornagy volt 1702-1729 között a tulajdonosa. Az 1715-ben újjászervezett császári-királyi hadseregben csak néhány magyar huszár- és hajdú(=gyalog)ezredet állítottak fel, ezek egyike volt a Gyulay-gyalogezred.

21 Egy korabeli metszet megőrizte a Gyulay-ezred egyik hadnagyának (Ein Hadnagy oder Laeutenant von Gyulay) ábrázolását is (2. kép). A templom A Szepessy család vagyoni súlya és társadalmi presztízse még nem feltétlenül jogosította tagjait arra, hogy Miskolc református templomába temetkezzenek, bár a gótikus Avasi templom az újkorban a mezőváros református hitre térése után a város elitjének temetkezőhelye lett, átvéve azt a funkciót, amelyet a középkorban a környékbeli kolostorok viseltek. A hely szentsége, közéleti funkciója mellett a templomnak volt bizonyos reprezentációs funkciója is, amely szorosan összefüggött a vallásgyakorlattal, istentiszteletekkel, illetve azzal, hogy a templomba járás kötelező és általános gyakorlata során a templomi ülésrend és társadalmi státusz szorosan összefüggött, saját szék, ülés birtoklása komoly presztízst feltételezett. A templom eme reprezentációs feladata a templomba való temetkezésben csúcsosodott ki, ez egyben a város és elitjének középkori eredetű kegyúri jogához is kapcsolódott, túl azon, hogy a reformáció a város polgárait, a kommunitást, városigazgatást és az egyházat is szorosan egybefonta. Tibót-Tibold Zsigmond posszesszionátus nemes, akinek családja Miskolcon aló. század eleje óta a templomtól nem messze, a Meggyesalján udvarházzal, zsellérekkel bírt, ezért kérhette a város tanácsát 1655-ben, hogy „engedné meg őkegyelme szerelmes magzatjának temetése, hogy lenne az templomba, mellyet megengedvén, őkegyelme is ígérte magát, hogy az deákok éneklő helyének egy becsületes chorust építtet maga költségivel".

22 Miskolczi Ambrus deák, diósgyőri várnagy már a 16. század végén ide temetteti feleségét, Illavölgyi Katalint és fiacskáját, epitáfiumos sírkövet állíttatván nekik latin nyelvű verssel és címerük faragványával.

23 Címeres epitáfiumos sírkővel jelöli meg férje sírhelyét 1642-ben Bakos Balázs felesége is a templomban, melyet a templom külső fala még a 20. században is őrzött (3. kép). Bakos Balázs epitáfiuma szerint az egyház körüli ügyekben kiváló érdemeket szerzett (DEECCLfESIJA OPT1ME MERÍTI)

24 Mind a Tibóth (Tibold), mind a Bakos család esete igazolja, a templomba való temetkezéshez nem volt elegendő az új 19 Uo. 196. 20Nagyi., 1863. X. köt. 676. 21 MarkóÁ., é.n. 266-268. 22 SzendreiJ., 1886-1910. III. 520. 23 Gyulai É., 1994. 24 SzendreiJ., 1886-1910. II. köt. 236-237. Novotny Gy., 1982. 198