A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

GYULAI Éva: Négyesi Szepessy János (†1746) és Zsigmond (†1768) halotti zászlaja a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében

letik, Pál és II. Mátyás. Pál gyermeke lesz majd Szepessy János, Mátyásé pedig István, annak fia Zsigmond, akiknek halotti zászlai az Avasi református templomból a múzeumba kerültek, vagyis János (f 1746) unokája, Zsigmond (f 1768) dédunokája volt Szepessy Mátyásnak (t 1648), a két leszármazott között pedig másodfokú rokoni ágon nagybáty és unokaöcs viszony derül ki a genealógiából.

5 Szepessy I. Mátyás (f 1648) Angyal Erzsébet II. Mátyás (fi 675) Vass Erzsébet János(|1746) István Nagy Zsuzsanna Zsigmond (fl768) Szepessy Pál birtokpolitikájában apja nyomdokait követte, s miskolci posszesszionátus nemesként 1660-ban - feleségével, kakasfalvi Csuda Zsuzsannával - az egykori királyi diósgyőri uradalom egyik zálogbirtokos családjától, a csernelházi Chernelektől megszerzi a diósgyőri, mezőkövesdi, mezőkeresztesi, mohi, miskolci, ónodi, parasznyai, petri, varbói és szakáldi részbirtokokat.

6 Szepessy Pál nemcsak a borsodi vármegyei közéletben visz alispánként vezető szerepet az 1660-as években, hanem a rendi küzdelmek országos politikájában is, a Thököly-korszak ismert Habsburg-ellenes politikusa és diplomatája. Részt vesz a Wesselényi-összeesküvésben, s 1671-ben Erdélybe menekül, többször is jár Konstantinápolyban követként, Thököly híve lesz, tanácsosként ott van az 1683-as kassai országgyűlésen.

7 A bécsi udvar 2000 tallér jutalmat tűz ki a bujdosó Szepessy Pál fejére, s vagyonát konfískálja, így miskolci birtokait is. Fia, a „Napló" szerzője, ifj. Szepessy Pál (János fivére) így emlékezik meg atyja sorsáról: „Minek utánna már szegény attyám uram mind az Csernél Bálint és Pál részét Diósgyőrben és ahoz való jószágokban megszerzetté volna, míg az Csernél György része az várban (minthogy csak ott volt része) maga Csernél György uram kezénél volt, mely részt is hatszáz forintokon megvévén őkegyelme, az egész Csernel-just az Diósgyőr dominiumban apprehendálta és bírta békességesen. Azonban csakhamar interveniált az ország háborúja, melly miatt szegény atyámuramnak egész háznépével elsőben is Debrecenbe, azután Erdélyben bujdosni kelletett, és ott maradt addig lakni, míg az méltóságos fejedelem Tököllyi Imre Cassa várossát meg nem vette. Akkor atyámuram cselédestül kijővén Erdélybül, bírta és apprehendálta minden jószágát, s ezen diósgyőrit is. Mindaddig, míg említett fejedelem általszaladván az Tiszán Váradra, ott az töröktül megfogattatván Törökországban vitetett volna. Tököllyi Imre fejedelem megfogattatásával mindgyárt az egész kurucság visszatért a felséges Leopold hűségére, és minden erősségek meghajolván, az Sepesi Camara is elébbeni állapottyában állíttatott. Mellyhez képest már akkor szegény atyámuram meghalván, újobban az Nemes Camara minden jószágunkat confiscalta, nem hagyván meg özvegységben maradott szegény asszonyanyámnak és nekünk, árváinak csak egy talpalatnyi jó5 N. Szepessy B., 1893.

1., III. és III. tábla alapján 6N. Szepessy B., 1893. 144. 1 Nagyi., 1863.X. köt. 672. Pál (fi 687) Csuda Zsuzsanna 195