A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
BAJÁK László: Címerek a gyászszertartásokon, halotti címerek a 19. századból
zsai, de az valószínű, hogy a középkorban, a német területekhez hasonlóan, Magyarországon is ismert lehetett az a szokás, amely szerint az elhunytnak feliratos címeres pajzsát néha a templom falára függesztették. Feltehetően a szokás magyarországi emlékének tekinthető a soproni Geissel család epitáfium (torna) pajzsa is a 14. század végéről. A templom falán függő pajzs halotti emlékké, epitáfmmmá vált, amely pótolhatta a sírkövet is. Az epitáfium-pajzsok, -címerek alkalmazásának szokását a reneszánsz kor és stílus is fenntartotta. A 15. századi itáliai architektonikus fali síremlékek mellékes díszítményei között szinte mindig megtaláljuk a lebegő, illetve a felfüggesztett címerpajzsok ábrázolásait. 8 A részben itáliai mintákat követő magyarországi sírkőfaragásban pedig, főleg a Jagelló kortól, ez a lebegő, függő címerpajzs vált főszereplővé. Tipikus formájában, mint pl. Forgách Gergely sírkövén is (fl515), a koszorúval övezett címerpajzs szalagon függ. A sírfeliratot a pajzs alatt találjuk, amely gyakran ugyancsak szalagon függ, és ansatás keretezésű (6. kép). Az ilyen sírkő helyettesítésének a legmegfelelőbb formája ugyancsak a templom falán függő epitáfiumcímer. Feltehetően a felfüggesztett gótikus és reneszánsz halotti címerpajzsok lehettek az előzményei a barokk kor epitáfiumcímereinek. A templom padlója alá süllyesztett családi kripták, amelyek a 17. századtól terjedtél el, különösen igényelték a templom falára kerülő epitáfiumok készítését, hiszen a kriptafedők dísztelenek, sőt többnyire felirat nélküliek voltak. Az epitáfiumok, epitáfiumcímerek pedig funkciójuk szerint az elhunytat képviselték a templomban, azaz mintegy biztosították a részvételét az egyházi szertartásokon, hirdették világi dicsőségét és örök életét (7. kép). A 17. századi magyarországi emlékek általában ovális körirattal, sőt néha a reneszánszra visszautaló koszorúval keretezett mezőben mutatják a címert. 9 JelD.cm TUMULUM.HÜNaffirRUS PORGACI-LÖBítóEM.Gtj|' GÖRlO^lRHÁ^WÉMoítfÜS vivÉjNá^osuiInQUÉM^sifei QÜŐjJ. ÁÖ.LÍBÉRlS.COMNUf€M ES5ÉÍ!U5$im0tff03kíS' JíMNNiariORÉNf INU5 .Mt.fftíjT/ •iiiifíiT ii rirT'iilr 6. kép. Forgách Gergely sírköve (Felsőelefánt 1515) 8 Mikó Árpád: Jagelló-kori reneszánsz sírköveinkről. In: Ars Hungarica 1986/1. 97-113. 9 Thurzó György nádor temetési rendjében pl.: „az fából faragott aranyos kerekded címer" Lásd: Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I— III. Bp. 1879. III. köt. 366. (Továbbiakban: Radvánszky B.) 168