A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori épületek Muhiból – a periféria –

A bemutatott épületek településen belüli szerepét tovább árnyalhatja az a - már említett - tény, miszerint ezek az egykori főutcától távolabb helyezkedtek el. Arra a területre, ami elválasztja őket a középkori úttól, akár olyan, többosztatú épületeket is fel lehetett építeni, melyek a település feltárt főutcája mentén kerültek elő. A 43. sz. épülettől északra

35 azzal azonos szinten, a feltárt terület határán egy feltehetően felszíni épület 3,5 méter széles, sárga agyagpadlójának 10 cm vastag sávja került elő. A feltételezett padlóból a feltárt területre mindössze 20 cm esett. Kicsi annak a valószínűsége, hogy az igen sürün beépített központi területekkel szemben a településnek ezen szakaszán az út mellett egy igen széles sávot „üresen" hagytak volna, s csak eztán kezdődtek volna - a bemutatott - lakóépületek. Ezek előtt a kisebb épületek előtt még más lakóházak is állhattak. Az egymás mögött elhelyezkedő épületek az 1996-ban általunk bemutatott légifénykép tanúsága alapján nem alkothattak külön utcát, megközelítésük az előttük állt épületek telkén keresztül történhetett. A történeti források alapján a 15. század elejéhez képest a század második felére a jobbágyokra kivetett adó több mint 60 százalékkal növekedett. Ezzel párhuzamosan az összeírt adózó egységek száma viszont csökkent. Az adózó egységek számának csökkenése csak részben magyarázható a pusztásodással. Kubinyi András mutat rá - utalva Szabó László és Mályusz Elemér kutatásaira -, hogy ez a nagymértékű csökkenés nem jelent okvetlenül ilyen mértékű népességszám-csökkenést is. A jobbágyok a megnövekedett adókra válaszolhattak összeköltözéssel is, ami változatlan nagyságú népesség esetén is kisebb számú összeírható adóegységgel jár. Megállapítása szerint a 15. században számolnunk kell mind több lakóházas paraszti udvarokkal, mind több családos házakkal.

36 A bemutatott épületek és az egykori út közötti „üres" teret valamint az előkerült padlórészietet figyelembe véve elképzelhető, hogy a település déli végén - a periférián a 15. század végén megnövekvő adóterhek elől egy telekre összeköltöző, gazdaságilag a környezetükhöz képest rosszabb helyzetben lévő jobbágyok lakóépületei kerültek elő. A település belső tagolása tehát nem csupán a lakóházak méretében, de a házas telkek belső szerkezetének különbözőségében is megmutatkozhatott. Műhibán a 15-16. század fordulóján létezhettek olyan házas telkek, ahol több - kisebb - lakóépületet is használt, esetenként több család. Kérdés, ez a településen belül az épületek minőségi különbségéből és azok elrendezéséből adódó differenciálódás az épületeken túl, a régészeti anyagban hogyan nyilvánul meg. Míg a perifériákon egyáltalán nem került elő külföldi kerámia a feltárás során, a főutca feltárt szakaszán is csupán néhány ausztriai grafítos edénytöredék, addig a harmincas évek feltárásaiban, a központi területeken már előfordul dreihauseni köcserép serleg és losticei sómázas edény töredéke is.

37 További kérdés természetesen, hogy ezt a belső „differenciálódást" - legalábbis ami a lakóépületeket, valamint a régészeti anyagot illeti - összehasonlítva a környező településekkel, valamint a magyar mezővárosokkal; 35 XV1/46 négyzet északi fala (5. kép). 36 Kubinyi 1986, 286-289. A több családos házakra példaként a sarvalyi és csuti, háromnál több helyiséges, késő középkori házakat említi, ahol, mint irja a gazdagabb leletanyag is a gazdagabb, népes családra utal (Kubinyi 1986, 289). Esetünkben azonban a szegényebb rétegek összeköltözésére gondolhatunk. 37 Eri-Bálint 1959, XVI. tábla 2 és XIX. tábla 8. A Leszih Andor végezte ásatás során nem kerültek dokumentálásra összefüggő épületek, a leletanyag előkerülési helyének meghatározása is igen kétséges. Az előkerült objektumokról és a régészeti anyag egy részéről azonban legalább azt tudjuk, hogy a település mely részén ásta őket ki Leszih Andor. Ezt figyelembe véve azonban ennek a feltárásnak is megnő a jelentősége, hisz az akkor- a centrumban - előkerült tárgyi anyag alkalmat ad, legalább a nagyobb egységek közötti, belső összehasonlító vizsgálatok megtételére. 15