A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
BENCSIK János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja avagy Tokaj-Hegyalja
A kiváltságokról általánosságban elmondhatjuk, hogy Tokaj esetében azok változóak, sokirányúak voltak. Bethlen Gábor fejedelem 1626-os levelében így rendelkezett: 24 „...ha valaki Tokaj városába eladásra szemesterményt hoz, azt három napig szabadon árulhatja, azután pedig köteles magtárba adni, de a városból ki nem viheti. [...] akármennyi terményt (gabonafélét), ti. búzát, rozsot, árpát, zabot, kölest, lencsét, borsót, babot, puhított kendert és más föld termését". Egy 1629-ben Fogarason kelt levele a következőket tartalmazza: „Thokaj városunkban lakó híveinkre kedvek és akarattiok ellen senki reaiok szállani, eőket pénz nélkül való gazdálkodásra, posta ló és szekér adásra [...] valakinél is ne erőltesse." 25 Ugyané témában Rákóczi György fejedelem már pontosabban rendelkezett (1644. április 8.): „Tokaj város csak udvari szolgai és Czimeres postánk részére köteles postalovat adni." Néhány nap múlva ehhez mintegy kiegészítésül elrendeli: „Tokaj városát felmenti a beszállásolás és fuvarozás terhe alól." 26 Tudunk arról, hogy mind Sárospatak, Tarcal és Tokaj és más hegyaljai város is emlegette még a 18. században is a pallosjogot. 21 Noha ekkorra már ennek gyakorlására nemigen akadt példa. Sajátos kiváltságnak tekintették a hegyaljai oppidumok lakói az aszú szőlőszemek dézsmamentességét. 2 ^ Úgy vélekedtek, hogy ebben a szakértelmet és az iparkodást honorálta a földesúr. A tokajiak számára vámmentességet biztosítottak mind a réven, mind a hídon. Az 1610-es törvénykönyvben a következőket írják ezzel kapcsolatban: „Hanem mikor az Tisza által volt hidalva, annak felépítésében és csinálásában segítséggel voltonk, ha hertelen való segítség kévántatott. Hasonlóképpen az felbontásában és szedésében, mivelhogy mi is járjuk a hidat minden fizetés nélkül. [...] mikor elszakadott vagy éjjel vagy nappal szorgalmatosan rajta voltonk és helyére segítettük állatni, mivelhogy mi semmi réhpénzzel nem tartoztonk." 29 E vámmentességet a későbbiekben élvezik. így az 1772-es invesztigació szerint is: „A város lakossainak a Hidason és Hidon minden pénzfizetés nélkül által járni (szabad), akár mit maga szükséges hasznára behozni, ehhez járul maga mesterségének foljtatása is [...] terhes szekerek kivévén csupán questus (kereskedés) fejében czélzott menetelét. [...] Nem tudja (a főbíró) mikor kezdték őket újra vámolni, portoriumot (hídpénz) adatni." 30 A továbbiakban éppen a jelzett tanúvallomásra hagyatkozván azokat a kiváltságokat soroljuk fel, melyek élvezésétől megfosztotta a földesuraság Tokaj közösségét. 31 „A város egész esztendő alatt szabad korcsmát tarhasson [...] mindaddig mig a prefectus [...] az Város Korcsmáján(l) lévő czégért [...] kardjával le nem vágta [...] s keményen (a főbíróra) parancsolván, hogy többé korcsmát ne merészeljen árulni." A város a halászat jogában is csorbulást szenvedett. Elsőbben „a Vártul fogvást mind alá a Város határának külső széléig" szabad volt halászni. A nevezett prefectus ezt is megváltoztatta, s ettől kezdve „csak horoggal sem szabad halászni" - panaszolták a tokajiak. A város communitasának pedig a „vártul a sóházig" volt szabad a maga számára halásztatni. Ezzel a halászóvíz tényleges hosszát rövidítették meg. Ehhez hasonló 24 Uo. 1626. 25 Uo. 1629. 26 Uo. 1644. 27 Orosz István: Földesúri támadások... i. m. 129. 28 Orosz. I., i. m. uo 129.; ZmL. Tokaj, iratok, investigatio, 1772. 29 Tokaj város törvénykönyve, 1610. 30 ZmL. Tokaj, iratok, investigatio, 1772. 31 Bencsik János: Az 1755-ös földesúri erőszak a tokaji parasztokkal szemben, s annak eredménye. Észak-Mo. 1989. márc. 4. 157
