A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja avagy Tokaj-Hegyalja

N(emes Hitsch Antal, Hlinyiczky Gáspár és Jámbor János [...] kik közül a város ord. Kapitányává választatott N(emes Hitsch Antal Ur". „Bíróság béli hivatalra Gróff János úr, exactor(r)á Jámbor János, Nótárius(á) Fekete Gáspár. Tanácsbeli B(etsülletes) sze­mélyek N. Lippay János, Gyüre János. Jablonczay János, Leviczky János, Hlinyiczky Szentmarjay Gáspár, Túróczy Jóseph, Bodnár István, Perger Kristóff, Meleg András urak." Összesen 9 fő alkotta a város tanácsát. E hosszú idézetből kihüvelyezhető tanulságok egyike: a földesuraságnak (vagy képviselőjének) ajánlási, indítványozási joga volt, másika: akkor a város mindkét vezető hivatalbeli férfija (a kapitány, a főbíró) nemes ember volt. E tényre, mint meghatározó gyakorlatra még évtizedek múlva is hivatkoztak a tokajiak. 20 „Az akkori Tokay Privile­giált Communitas Tanács igazán Betsülletes Nemes Tanácsának (tartatott), mert akkor nagyobb részént Hadnagyával nemesekbül állott, most pedig (1825) tizenkét nemtele­nekbül és egy nemesbül áll." Éppen ekkor zajlott a tokaji kisnemesség pereskedése, amikor a magisztrátust paraszttanácsként jellemezték, s panaszkodtak: „...a Helybeli tanács béli Urak Priviléggiumaikból messze el térvén, sokképpen éreztetik velünk (ti. a kisnemességgel) elnyomásbeli planumjaikat (jellegük) midőn nem olyanok, mit Tatitus kivan elöljáróktól." A jelen pereskedés eredményétől alig függhetett a későbbiekben is a város elöljáróságának társadalmi összetétele. Annak lehetünk tanúi, hogy a magisztrátus (és az elöljárók) tagjai között számottevő többségben maradtak az iparosok, s a kereske­dők. Sőt visszatekintve a 18. század derekán élt gyakorlatra, amikor (pl.) Nemes Novak (alias Üveges) Ádám főbíró mesterember volt kapitány, megállapíthatjuk, hogy a neme­si előjogok keveredtek a város vezetőinek hivatali jogállásukkal. Ez volt tehát a mezőváros, az az alaphelyzet, melyre különböző korokban, más és más rendeltetésű privilégiumok (kiváltságok) és libertások (szabadalmak) rakód(hat)tak, melyhez társulhattak, s további előnyt biztosítottak a városnak, a magisztrátusnak, s nem egyszer a közösségnek, a kommunitas egészének is. Akkortájt (16. század), amikor Hegyalján a minőségi szőlő- és bortermelés teret hódított, e települések számos oltalomlevelet nyertek földesuraiktól, mindenekelőtt a Habsburg királyoktól és az erdélyi fejedelmektől, illetve nagy hatalmú (többször orszá­gos méltóságokat viselő) földesuraiktól. 21 A korai kiváltságoknak mind tartalmáról, mind annak keletkezésének idejéről ke­veset tudunk. Miksa főherceg 1598-ban kelt diplomájában csak annyit említ, hogy „a tokajiak régi kiváltságait megerősíti". 22 Ennek alapján a kiváltságok megléte a biztos, de hogy melyek legyenek azok, ezen levélből nem derül ki. E kiváltságok eredete sem mindig vezethető vissza a király személyére, vele többnyire megerősíttették a más úton­módon szerzett jogaikat, pontosabban kiváltságaikat, szabadalmaikat. E gyakorlat jó példája az, amikor Miksa 1598. március 10-én kelt (már hivatkozott) adománylevelében foglaltakat még az év augusztus 19-én Rudolf császárral megerősíttették. 23 20 ZmL. Tokaj, iratok, 1750. 21 Bencsik János: Tisza-Tokaj kiváltságolt városi társadalma a királyi kamara főhatósága idején (1715­től). 271. In: Bencsik János: Paraszti és mezővárosi kultúra a XVIII-XX. században. Miskolc-Tokaj, 1993. A szemléletmód illusztrálására jó példa a tarcaliak esete: Babócsay /., i. m. 11. „...a mint a' régi urbáriumokból is megtetszik, hogy ezen Tarczal várossá Tokajnak épülése után azon várhoz kiváltképpen való örökös jószágul applicaltatott [...] Noha a' várost elejénte mint paraszti 's polgári renden való emberek lakták, mindazonáltal az önn magok' municipalis saját törvényeikkel s mind ez ideig fenn tartott dicséretes consvetudiojikkal igazgatva kezdetektől fogva Privilegiális Mező-Városnak tartatott; mint ennek igazságát a' régi szent királyoknak és bol­dog emlékezetű Imperátoroknak Donációjikkal s Privilégiumaikkal meg erősített leveleik bizonyítják.". 22 ZmL. Tokaj, iratok, 1596. 23 Uo. 1596. 156

Next

/
Oldalképek
Tartalom