A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

BENCSIK János: Tokaj, a kiváltságolt kamarai mezőváros és Hegyalja avagy Tokaj-Hegyalja

kiváltságnak három tartópillére volt, éspedig (1) a vásártartás joga, (2) a földesúri adózás előnyösebb volta, (3) végül a közösség (a város) irányításában több-kevesebb autonómia. Ez utóbbi a település jogi személy jellegét hangsúlyozhatja, amikor is a városi autonómia a település közös vagyonában, közös pénzkezelésben, (általában pedig) a közösségként való működésében testesült meg. A város (itt a mezőváros) mindennapos, felelősségteljes tevékenységében létezett, e sokirányú munkában testesült meg; mezővárosként (közösség!) működött, a földesuraság hatalma avagy gyámkodásától független, illetve alig függő helyzetében. Ha a város vezetőtestületének (magisztrátus) irányítása, miként a 18. század elejétől Tokajban is, a köznemesség kezében volt, akkor jobban érvényesült az úr-paraszt, a nemes-jobbágy ellentét, s az ebből fakadó társadalmi feszültségek. S ha már a város működéséről szólottunk, utalnunk kell a testületet jelképező pecsétre (sigillum communitatis civium), e pecsét használatára, a pecséthasználat jogára.

9 A pecséthasználat a városi (a mezővárosi) lét egyik (nem lényegtelen) külső jele és bizonyítéka volt. Az csak természetes, hogy Tokaj városkénti működése a 15. század utolsó negyedétől fokozatosan erősödött, s mint mezőváros ennek megfelelően alakult a közösség élete, a termelése, a társadalma; melyet aztán forrásaink gazdagsága révén egyre jobban megismerhetünk. A földesuraságok cserélődése is arra késztethette a települést (mindenekelőtt vezetőtestületét), hogy ne csak kifogástalanul megőrizze státuszát, hanem mind befelé, mind kifelé jól működtesse a várost (a kommunitast). Abból a tényből, miszerint Tokaj első (ismert) pecsétnyomóját 1594-ben vésette, arra következtethetünk, hogy a megszerveződés és a megerősödés a 16. század közepére tehető. Ekkorra a város lakossága kálvinistává lett, s borkivitele már számottevő lehetett.

10 A protestantizmus progresszivitása bizonyára csak segítette e folyamatot. Ha településünk városi életét tanulmányozni akarjuk, akkor a 16. század közepével kell azt kezdenünk. Miközben időben előre haladunk, egyre plasztikusabban bontakozik ki az a mezővárosi működés, mely Tokaj életét nemcsak megalapozta, hanem az egymást követő évszázadok során, ha olykor visszaesésekkel is, végül is mind jelentősebb vásártartó településsé fejlesztette. Ebben kiváltképpen földrajzi helyzete volt meghatározó.

11 1. Évente hat országos vásári tarthatott Tokaj.

12 Természetesen gazdaggá az Alföld illetve Erdély irányából érkező mezőgazdasági termékek felhozatala tette Tokaj vásárait. Anélkül, hogy itt a vásárok jelentőségét, szerepét elemeznénk, csupán utalunk arra, hogy a bőséges és sokszínű árukínálat révén lettek híressé a tokaji sokadalmak. Ezek mellett a heti piacok, is jelentős forgalmat bonyolítottak.

13 8 Orosz /., i. m. 60. 9 Uo. 6. 10 Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon. 1521-1945. Bp. 1985. 41. 11 Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Bp. 1988.; Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és vásárok Magyarországon 1828-ban. Bp. 1984. 49. Tokaj sorrendben a 109. helyen állott, népessége 2713 fő, 40 falut vonzott, ennek népessége 79 902 fő. 12 Cserbak András: Kalendárium-típusok a Néprajzi Múzeumban. Bp. 1988. március 25. (gyümölcsoltó boldogasszony), június 24. Kereszteli Szent János (meggyérő), július 26. (Anna-napi), szeptember 27. (Máté-nap, dióverő), október 26. (Demeter-napi), december 21. (Tamás-napi). 13 Bencsik János: A híres tokaji piacok. In: Széphalom II. (szerk.: Kováts Dániel) 175-187.; Hőgye István: Hegyaljai városok, piacok 1711-1848. Borsod m. Levélt. Évk. II. 1981. 83. 154