A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Ádám, Pilta Konstantin, Tóth Naum, Flóra Tamás, Kozma Miklós, Szenük Teodor, a zsidók részéről Falk Sidó, Mark Miller Ferenc és mások. Bár kis számban vannak jelen a város társadalmi életében, de új és értékes helyet foglalnak el már a 17. század végétől is a szellemi foglalkozást űző egyháziak, iskolamesterek, az írástudók (a deákok), a zálogbirtokosok várnagyai és tisztjei, de ide számítjuk a város 18. századának „tudós embereit" vagy művészeit és lírikusait. Az 1828. évi országos összeírásba felvett 1665 családfő közül 19-et mutattak ki, akik az összeírás szerint Miskolc város értelmiségét alkották. 362 a kézművesmester, 34 a kereskedő, 5 a vendéglátásból megélő és 16 a városi vagy uradalmi alkalmazott, a lakosság 73,81 %-át (1229 családfő) ismeretlen foglalkozásúnak tünteti fel az 1828. évi conscriptio.

96 Nemzetiségi összetétel Miskolc városába idegen egyének évszázadokon át szivárogtak be a törzslakosság tömegei közé, de az ilyen beköltözőket vagy beköltöztetetteket már az első vagy második nemzedékben felszívta a régi népesség. Nagyobb arányú idegen nyelvű csoport, amely a társadalom jövőbeni életére is kihatással volt a török világ után, a 18. század elejétől érkezett városunkba és megyénkbe. 1700-ban a kincstár Felsőgyőrbe telepített erdőmunkásokat az északi megyékből, majd a vaskohászat ellátására szlovák nyelvű erdőirtó segédmunkásokat toborzott Hámorba, a tapolcai apátság pedig görög katolikus kárpátaljai jobbágyokat hozott Görömbölyre.

97 Borovszky Samu azt vallja, hogy Borsod vármegye magyar lakossága a 18. század elején még mindig többségben volt, de erősen keveredett németekkel, szlovákokkal és ruszinokkal. A megye több települését már szlovákok lakták s alig volt helység, ahol a lakosok közé szlovák családok ne vegyültek volna. Többségben szlovák lakta falvak voltak már ekkor: Kelecsény, Szirmabesenyő, Csaba, Arnót, Viszló. Fele részben laktak szlovákok: Ládházán, Hejőkeresztúron, Aranyoson, Geszten, Sályon, Novajon, Irotán, Abodon, Rakacán és Görömbölyön, de az utóbbiak esetében ruszinokkal vegyülve. A lakosság harmadrészét tették ki a szlovákok: Tardon, Rudabányán és S. Szögeden. Németek aránylag nemigen voltak sokan. Diósgyőrött laktak nagyobb csoportban, de Csabán, Tardon és Rudabányán csak mintegy harmadát alkották a lakosságnak. Ruszinokat találunk más etnikumokkal keverve: Felsőzsolcán, Görömbölyön, S. Szögeden és Pálfalván. Szórványaiban már a 17. század végén, de nagyobb arányokban ekkor kezdenek Miskolcon megjelenni a görögök, akik kompániát is alakítanak maguknak és kizárólag kereskedéssel foglalkoznak. Megyeszerte megjelenik a zsidóság is, akik csakhamar úgy tűnnek elő, mint a korcsmák, a ser- és pálinkafőzdék bérlői. A cigányság a század elején a város árkain kívül üt fel tanyákat, de fokozatosan ez az idegenajkú lakosság is lakott helyekre szivárog be. A vármegye az idegen népelemek közül mint az országban általános szokás volt, a zsidóságra türelmi taxát rótt ki. Miskolc városa az ekkor még kis számú zsidóságra 1740-ben 12 rénes forintot, vagyis 14 magyar forint 40 denárius évi taxát vetett ki.

98 Miskolc városa a század folyamán végig az idegeneket nehezen fogadta be, amit az extráneusokhoz sorolással, megkülönböztetett adó kiszabásával mindig is érzékeltetett. 96 Bácskai V., 1988.211. 97 Marjalaki Kiss L., 1959. 28. 98 Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat 50-51. 137