A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

Pincehelyes miskolci lakosság 1781-ben Nemes és Ebből PinceUtca nemtelen nemes tulajdonos miskolci lakos nemes nemtelen összese Tizen Három Város 102 14 10 22 32 Nagy Hunyad 78 27 20 25 45 Derék Uccza 79 53 37 12 49 Kis Hunyad 122 43 32 37 69 Kis Arnót 30 1 1 13 14 Szepessi új sor 111 20 11 52 63 B agaméri új sor 35 11 8 10 18 Fábián Uccza 152 36 19 45 64 Tetem Vár 24 3 3 10 13 Szeless 49 10 4 12 16 Kádas Uccza 59 42 32 9 41 Czikó Úttza 32 16 9 10 19 Uj Város Észak felől 69 33 24 17 41 Uj város Közép Uttza 30 15 10 8 18 Uj Város P. 81 34 21 30 51 Uj Város Nap Keletrűl 122 27 18 43 61 Piatz Úttza 313 126 96 84 i80 Szirma Uccza 187 67 34 38 72 Csabai Kapu 15 5 2 2 4 Kandia 31 10 6 8 14 Malom szög 61(1) 2(?) (?) (?) 42 Torony Allya 81 36 29 32 61 Papp Szer 147 61 44 66 110 Patkány Sor 24 7 2 9 11 Pips Domb Allya 26 1 7 7 Kender föld Utsza 33 13 13 Medgyes Allya Kertek alatt 162 60 51 75 126 Víz Köz 109 66 49 27 76 Összesen: 2370 826 572 (?) 758 (?) 1330 A fentiekben említett céhes iparűzők és az őstermeléshez kapcsolódó szőlőbirtokosok és pincetulajdonosok a város szélesebb rétegeinek foglalkozását jelentették. Súlyában e két foglalkozástípushoz hasonlítható, de e mesterséget űzők száma lényegesen szűkebb. A város harmadik legfontosabb jövedelmi forrását a kereskedelem biztosította. A borkereskedelemnek a 18. század elejétől a nagy számban megtelepedett balkáni ortodox vallású kereskedőcsaládok, az ún. „görögök" adtak lendületet. Jelentőssé a 18. század második felében vált, amikor a görögök mellett a zsidóság is helyet kért magának a város kereskedelmi életében. Miskolc kereskedelmi tevékenysége fokozatosan fejlődött, olyannyira, hogy a 19. század első felére a tiszáninneni Magyarország fő kereskedővárosának kiáltották ki. A tőkeerős kereskedőréteg jelentőségét és súlyát igazolja az is, hogy a diósgyőri koronauradalom pl. 1839-ben 54 kereskedővel pereskedett. A kereskedelmi szükségletet a város lakói számára a boltok és a vásárok elégítették ki. A város országos, havi és heti vásárai mellett a 18. század az, amikor egymás után alakulnak kisebb-nagyobb boltocskák a városban. 1732-ben 8 ilyen van, de 1741— 42-ben 11 görög és 4 zsidó bolt állt a város lakóinak rendelkezésére. A város 18. századi történetében egyértelművé vált, hogy a kereskedelem igazi haszonélvezői a görög kereskedők voltak. Kereskedelmi tevékenységükről és vagyoni 134