A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

ce összeírásokban (1764, 1781, 1783, 1790) összesen 19 alkalommal kerülnek lajstromra a város vízimalmai.

78 A lakosság egyik fő jövedelmi forrása az ipari tevékenység volt. A zálogbirtokosok korában az iparosok, akik tulajdonképpen a város szabad polgárai, városi tisztségeket is betölthettek és vezető szerepet játszottak a város és az egyház elöljáróinak választásánál. A város lakosságának általában harmadrésze foglalkozott iparral. 1695-ben pl. a 314 armalista és libertinus között 93 volt iparos. 1698-ban pedig a contribuensek 31,83%-a űzött valamilyen ipart. Miskolc társadalmára is jellemző, hogy a nemesek nagy számban vesznek részt az iparűzésben. A céhszervezetek Miskolcon a 16. század 50-es és 60-as éveitől alakultak ki, de még a 18. század folyamán is új céhek szerveződtek. Legrégebbi céheket a mészárosok, a vargák, a szabók, a szűcsök, a csizmadiák és a lakatosok mondhatták magukénak. A 18. század első felében a céhek a gombkötők, a szűrcsapók és gubások, a bodnárok vagy kádárok, a pékek mestereivel bővültek. A 18. század második felében a miskolci és mindszenti fazekasok, a kőművesek, építőmesterek és kőfaragók együttesen a cipészek, az asztalosok, a kovácsok és kerékgyártók, a bádogosok, rézöntők és esztergályosok, a kalaposok, a viaszöntők, a festők és a hentesek nyertek céhlevelet. A 19. század elején hígulni látszott a szakma, hisz nagy számban léptek fel a kontárok és landmaisterek, akik ellen a miskolci iparosok is szívós küzdelmet folytattak. A céhrendszerek keretei között élő és nap mint nap dolgozó mesterek, legények és inasok fontos és meghatározó színfoltjaivá váltak Miskolc 18. századi társadalmának. 79 Miskolc céhbeli iparosai Iparág 1696 1698 1730 1734 1770 Mészáros Varga Csizmadia Szűcs Borbély Gombkötő Lakatos Kovács Rézműves Takács Bodnár Kerékgyártó Szabó Egyéb Összesen: 125 122 147 161 247 Iparral nemes, szabad és jobbágy egyaránt foglalkozott. 1709-ben pl. 280 nemesből 53, 200 szabad és jobbágy adózóból 42 iparos. 1711-ben 243 nemesből 42, 115 szabad és jobbágyból 31 foglalkozott iparral. Egy évvel később 214 nemesből 50, 118 sza78 A téma bővebb kifejtését lásd: Veres L., 1975. 14-19. valamint Komáromy J., 1955. 35-37. Szép számmal maradtak ránk a diósgyőri uradalom inventariumaiban az egyes malmok eszközeinek számbavételét kimutató listák. így pl. MOL E. 696. és Összeírások Diósgyőr-Tokaj 17-19. század 7. leltárak és becslések, uradalmi javak 1736-1839. 14. csomó, vagy ennek egyik kijegyzése: HOM HTD 76.1392.1. 79 HOM HTD 74.423.154. 18 19 15 13 18 13 10 15 13 3 27 29 A\ 46 57 10 8 9 7 14 4 4 3 3 4 9 7 11 9 4 5 5 9 4 6 2 5 5 9 11 10 14 9 6 15 12 3 2 3 3 13 11 2 3 21 2 13 17 106 131