A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

sodik csoportját az a 41 fő alkotja, akik a város fundusán kaptak munkát. így a város Fábián, Új Város, Derék, Hunyad, Meggyesallya utcáin és a Patkány soron lévő telkein molnárok, hajdúk, ötvösök, vargák, szabók, csordások, juhászok, stb. kaptak helyet. A továbbiakban sorra kerül az a 37 nemes ember, akik egyik-másik nemes társuknak szabad telkeit bírják. 5 nemes ember a város fundusait bérli. Végezetül a Papszer utcai nemesek írattak össze, akik 24-en voltak. Summa summárum, a taxát fizetők a fél évszázaddal korábbi 53 családfővel szemben immáron 348-an vannak. A fenti számadatok kiválóan tájékoztatnak arról, hogy a nemesség száma fokozatosan emelkedett. A lakosság lélekszámához viszonyított arányról nehéz beszélnünk, hisz a népességszámot ebből az időből csak becsülve ismerjük, ezért nem bonyolódunk megalapozatlan viszonyításokba. A fenti források tájékoztató számadatai a nemesi rangúakról és szabadokról akkor lesznek igazán hasznosak a kutatók számára, ha statisztikusaink segítségével pontos képet kapunk a korabeli lakosság lélekszámáról. Persze ne feledkezzünk meg a bármennyire is precíznek és pontosnak vélt, fent közzétett összeírások más jellegű forrásokkal történő összevetéséről. Időzzünk el még egy kicsit a miskolci nemességnek a 18. század első felében betöltött szerepénél. Miután Miskolc városa magát vármegyei székhellyé küzdötte fel, a befolyásosabb és vagyonosabb családok siettek itt maguknak kényelmes lakóhelyet biztosítani. A vármegyebeli nemesek, nagyobb birtokosok szép házakat építettek s ekként a város külső alakja is évről-évre tetszetősebb lett. Már 1690-ben is 29 nemesi kúria, pontosabban nemesi vagy curiális háztelek volt Miskolcon. Ebből a 29 lakott curiális telekből 23 a főutcán helyezkedett el. Ilyen háztelkek tulajdonosai voltak: a Dőry, a Bárczay, a Kovács, a Kéry, a Busa családok, a tapolcai apát, a Tilay família, az Eötvösök, a Kapossy, a Bodolay, az Aszalay, a Forgó, a Szikszai, a Gellérffy családok, a pálos barátok, a Kecskeméthyek, a miskolci Mészáros Céh, a Palóczy, az Uza, a Szirmai, a Bük, a Szabó, a Csindor, a Csorna, a Pathay, az Ebeczky, a Nagy családok, ahogy ezt Marjalaki Kiss Lajos kimutatásából megtudhatjuk.

14 Borovszky Samu egy 1725. évi összeírásból

15 felsorolja a városban található nevezetesebb házakat. Egyáltalán nem meglepő, hogy milyen nagy a fedés az 1690-ben szerepeltetett nemesi névsorral. 1725-ben a Hunyad utcában van Borsy Mihály, özv. Szirmay Péterné, Bük Ferenc, Szepessy János, Komjáthy Ádám, Szepessy István és Bük András háza; a Derék vagy Piac utcában Dőry András, Aszalay Ferenc, Kovács Sámuel szolgabíró, özv. Pedri /?/ Istvánné, a tapolcai apátság, Szentpétery Imre, özv. Zabary Jánosné, Kecskeméti Miklós, Lendvai István, Balajthy András, özv. Dőry Pálné, a pálosok, Aszalay Ferenc, Aszalay András utódjai, Boldizsár Ferenc és Zsigmond és a Zsóry család háza; az Újváros utcában Váczy András, Boldizsár Ferenc, Muraközy László és Bük Ferenc háza; a Meggyesalja utcában: Tanyai /?/ Ferenc, Szemere György, Faragó János főbíró, Bük László, Muraközy László, Szepessy György, Ováry István és Fodor Pál háza; a Papszer utcában a parochiális házak és az iskola; a Malom utcában, a városi kórház; a Szirma utcában Kozáry György, Fischer János és a Bárczy család háza. A század második felében közülük sok a gazdag görög kereskedők kezére került. Hogy látta Miskolc főutcáját Bél Mátyás, aki 10 évvel később megfordult városunkban? Leírásában a következőket olvashatjuk: „A nemesi udvarházak közül azokat illeti meg a jeles épület elnevezés, amelyek a váci püspök, továbbá a Borsy, a Dőry, a 14 Marjalaki Kiss L., 1957. 120-122. 15 MOL UC 5:5 vagy Bm. L. Borovszky-hagyaték, számozatlan iratok csomója, Tóth Péter által kigépelt kézirat 59-60. 106