A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

PUSZTAI Tamás: Késő középkori épületek Muhiból – a periféria –

Az °23 szintje alatt gödörrendszer található, melynek egyik tagját (°34) vágja a kemence számára épített féltető árka valamint s

253 cölöplyuka. Kronológia: Mindhárom épület kerámiaanyagára jellemző, hogy kizárólag - többnyire igen apró - töredékek kerültek elő belőlük, túlnyomórészt másodlagos helyzetben. A különböző stratigráfíai egységek leletei között a 13-15. század kerámiaanyaga együtt fordul elő. Az °34 gödörben nagy mennyiségű Árpád-kori kerámiatöredék volt. Az °23 épülethez tartozó kemence omladékából 10 db Árpád-kori töredéken kívül csupán egy, barna engóbbal fedett, vörös festéssel díszített, duzzadt, legömbölyített, késő középkori peremtöredék került elő. Az s

204 és s

897 betöltésben néhány Árpád-kori töredék mellett (9. kép 8.) fehér vagy világosbarna színű, gyorskorongon készült, a vállon erős bordázassál vagy hornyolással díszített, 14-15. századi fazekak töredékei voltak (9. kép 1; 2; 9.), kihajló, szögfej illetve erősen duzzadt, legömbölyített peremekkel, vagy a fedő számára határozottan kiképzett hornyolással (9. kép 1; 4; 9.) A leletanyagban előfordultak olyan töredékek, melyek oldalát 2 cm széles sávban folyamatos bepecsételt rácsminta díszítette. Ehhez a technikához hasonló a 9. kép 6-os sz. töredéke, ahol az ujjbenyomkodásos díszítés alatt, egymást kiegészítő háromszögeket alkotó, váltakozó irányú bepecsételt sávokból álló minta található. Ez a pecsételt minta a 13. századból ismert, de festett változata előfordul a 15. századból is.

17 Az edény, melyhez tartozhatott, már gyorsan forgó korongon készült. Az alapozási árokban talált kevés kerámia között fehér színű, hornyolással díszített oldalú, talpas poharak töredékei mellett szürke, hornyolással díszített oldalú fazekak darabjai voltak (70. kép 6; 7). Az épület betöltésében előkerült egy „parasztkés" vagy huszita kés is (2. kép). Ez a fegyvertípus jelenlegi ismereteink szerint Magyarországon a 15. század elején jelent meg.

18 A parasztság és a polgárság személyi védőfegyvereként igen elterjedt. Használata a 16. század elején szűnt meg.

19

. Az épület elhagyását követően az s

204 egynemű betöltés rövid idő alatt végbement, tudatos feltöltésre utal. A mázas vagy redukált égetésű edénytípusok, illetve a 16-17. században e vidéken elterjedt más edénytípusok hiányoznak az s

204 betöltésből. Ezek alapján az épületet legkésőbb a 16. század elején hagyhatták el használói. 17//o//1963, 379, 77. kép 13. 18 Ilyen darab került elő Zsigmond-éremmel keltezve a négyszállási temető 241. sírjából (Selmeczi 1992, 62, IX. tábla 75). 19 Müller 1976, 272 idézi Kalmár J.: Régi magyar fegyverek 118. old. A Leszih Andor vezette, korábbi kutatások során Muhiról több „parasztkés" került elő. Az ekkor előkerült leletanyagot bemutatva Éri István és Bálint Alajos 1959-ben kettőt közöl {Éri-Bálint 1959, XXXIII. tábla 7-8) míg Michnai Attila, szintén ugyanennek az ásatássorozatnak a leletei közül egy nyél- és három pengetöredéket {Michnai 1982, 133, 6. kép 6-8;). Hasonlóan a 43. sz. épületben talált példányhoz, mindegyik nyele a kések megerősítése céljából derékszögben felhajlított. E tárgyak pontosabb előkerülési helyéről nem tudunk semmit, a harmincas-negyvenes évek ásatási területeinek elhelyezkedését tekintve {Pusztai 1996, 47, 2. kép), javarészt a település központi területein bukkanhatott rájuk Leszih Andor. Az Eri István-Bálint Alajos bemutatta XXXIII. tábla 8. sz. „parasztkése" az 1936-os ásatás során került elő {Éri-Bálint 1959, 40), valószínűleg az egykori templom közelében, attól DNy-ra. Az ugyanezen a táblán található 7. sz. kés szórványlelet {Éri-Bálint 1959, 57). 9