A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIGA Gyula: Tájforduló társadalom (Megjegyzések a kultúra ökológiájához)

szakszavai. Tokaj-Hegyalja borát „görög" (délszláv) és zsidó kereskedők értékesítik. A vlach-jogú vándorpásztorok ugyancsak több közép- és kelet-európai népből verbuválódtak, keveredve, egymásra hatva a Balkán népességével. Az ipar és a bányászat, különösen a 18. századi manufakturális ipartól és a kamarai gazdálkodástól kezdve, német, cseh, morva, szlovák, lengyel stb. „szakmunkások", iparosok irányításával éli ki Magyarország természeti kincseit. Az északi Felföld vándorárusai (Trencsén, Zólyom, Liptó stb. megyék olajkárjai, gyolcsosai stb.) a 19. század második felében már limitált számban, külön engedélyekkel és útlevelekkel kereskedhetnek, s tevékenységük egyre inkább feloldódik egy önmagát magasabb szinten megszervező társadalomban és gazdaságban.

43 A Kárpát-medence történeti ökológiájának históriája tehát interetnikus folyamatokat tartalmaz, s kultúrtájjá alakítása az itt élő népek együttes munkája. Ennek ma még számos feltáratlan kérdése van, egyebek mellett az ember és a környezeti adaptáció vonatkozásában is. Összegezve hangsúlyoznom kell, hogy Európában, példáinknál maradva a Kárpátmedencében, a néprajz módszereivel vizsgálható időszakban és folyamatokban az ember és természeti környezetének viszonya az alkalmazkodás társadalmilag és jogilag kontrollált formáit mutatja. Ha nem állóképet, hanem folyamatokat, változásokat tanulmányozunk, akkor abban állandóan felbukkan a társadalom szerepe a természet és az ember viszonyában is. Mindez nem zárja ki a kulturális ökológiai vizsgálatok lehetőségét és jelentőségét, de annak súlypontjait elsősorban az ember tájformáló, környezetformáló tevékenységére helyezi, s egyaránt bevonja a vizsgálatokba a változtatást előidéző és megvalósító csoportok műveltségének állapotát, s annak a folyamatok során és eredményeként bekövetkező módosulásait. Mindez globális ökológiai szemlélettel valósítható meg, melynek primer forrásai térségünkben a történeti földrajz és annak ágai, az agrártörténet, gazdaságtörténet forrásai, s csak egyik szeletét alkotja a tradicionális népi kultúra néprajzi módszerrel megragadható tartománya. IRODALOM Anell, B. 1964 The ecological factor. Folk VI. 7-14. Balassa I. 1959 Mecenzéfi földmunkások Tokaj-Hegyalján. Néprajzi Közlemények, 287-291. 1985 Az aratómunkások Magyarországon. Budapest 1991 Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Tokaj Birket-Smith, K. 1964 Cultural Development and geographical adaptation. Folk VI. 23-27. Bodó S. 1979 Tokaj-Hegyalja, egy minőségi borvidék körülhatárolása. Ethnographia XC. 480-491. 43 A rendkívül bőséges irodalomból összegzőén: Gunda 1989. 199-226.; Viga 1990. 147-158. 280