A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

amikor a talajfelszín teljesen kiszárad. A gabonák nyáron semmi csapadékot nem kapnak. A magvakat ősszel kell elvetni, ezt követően hull alá a csapadék, majd egész télen esik, javítva a talaj vízháztartását. Tavasszal már megszűnik az eső, a termés gyorsan beérik, úgyhogy már koranyáron lehet aratni. (Ugyanez a helyzet Délnyugat-Ázsiában.) A citrusfélék kultúrája az i.e. 1. évezredben a Közel-Keletről jutott Dél-Európába. Ezeknek jóval nagyobb a gazdasági súlya a medence keleti részén, mint a nyugati karélyában - még ma is. A nyugati részen a gabonatermesztést részesítik előnyben, ahogyan a római időkben is tették. Mindezek a változások úgy zajlottak le, hogy a gazdálkodás ágazatai egymástól többé-kevésbé függetlenül működtek. A kertkultúráknak összehasonlíthatatlanul nagyobb szerep jutott, mint a kontinens belsejében, a gabonatermesztés viszont alárendelt helyzetű maradt, nem úgy, mint az Alpoktól északra, ahol minden ágazat ennek van alávetve. A dél-európai állattartás is független az agrikultúrától. A mélyebben fekvő lapályokon nyáron nincs fű, kisül, ezért a nyájakat a hegyekbe kell terelni. Szezonális vándorlás, nomadizmus a transzhumáló gazdaság, mely megosztja a család munkaerejét.

8 Ezek a körülmények, feltéve, hogy valamikor bőségében voltak a földnek, nem kényszerítették ki azt, hogy a parasztok rendezett falvakat építsenek maguknak. Ellenkezőleg: minden egyes család - függetlenül a többitől - egy-egy tanyán gazdálkodott. A szórványok településtörténete még ma is tart ezen a tájon. Hideg és sötét tornyok Eltekintve a prehistorikus épületektől, jószerével csak a középkorban kellett a tehetőseknek családostól toronyban lakniok. Csak itt érezték biztonságban magukat. A 11-13. században, amikor a nemesek belháborújának minden érdeket alá kellett rendelni, szinte erejükön felül építkeztek, hogy mentsék életüket. Burgundiában (Beaune és Nuits körzetében) 240 faluban (amelyeknek többsége csak néhány házból állott) 75 erődítmény állott. Nem volt ritka az olyan nemesi udvar, ahol a sáncon belül több lakótorony magasodott, mégis a zöme ezeknek az építkezéseknek csak egyetlen toronyházat emelt a falu felé. A „maisons fortes", azaz az erődített házak persze nem voltak kiterjedt épületkomplexumok. A 12. században francia földön már minden nemes famíliában a házasulandó férfiak családot alapíthattak és külön költözve, saját erődítményükben élték a lovagok földesúri hétköznapjait. Jean de Thérouanne püspök 12. század első harmadában keletkezett életrajzában arról lehet olvasni, hogy „ennek a vidéknek a leggazdagabbb és a legelőkelőbb férfiai egy magasabb dombra költöznek, amit mély és széles árokkal vesznek körül. Azt követően palánkot állítanak erős cölöpökből. Minden ilyen erődítményt (ha csak lehet) tornyokkal látnak el és az egésznek a közepén házat építenek, amelybe csak hídon lehet bemenni, s ami uralja az egész építményegyüttest." Akár egy kolostor: dombon áll, fal védi és középen a lakóház, úgy, ahogyan Szent Gallen 9. századi (a 15. századi másolatban megmaradt) ideálterve is előírja. 8 Baillard, 1975. 115-189.; Barlcer, 1973. 115-177.; Barker-Grant, 1991. 15-88.; Bradford, 1949. 58-72.; Cary, 1941.; Davies, 1972. 76-101.; Emberger, 1930. 705-721.; Grigg, 1980. 120-145.; Guillaut, 1976.; Heimbergre, 1977.; Heimbergre, 1979. 141-195.; Herlihy, 1958. 23-41.; Higounet, 1966. 343-398.; Hoffinann, 1979. 289-318.; Houston, 1964.; Jarman-Webley, 1975. 177-221.; Lombard, 1959. 89-115.; Marres, 1962. 201-216.; Oxe, 1923. 20. skk.; Paulet, 1959. 89-115.; Riemann, 1957.; Ring, 1979. 2-21.; Rositter, 1978. 49-55.; Semple, 1932.; Smith, 1979.; Tchou, 1948. 217-257.; Thirgood, 1981.; Tichy, 1957. 288-296.; Ward Perkins, 1964.; Whitehouse, 1968. 332-367.; Weigand, 1954. 75-101.; Zangheri, 1969. 23-40. 67