A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FEHÉR József: A bodrogolaszi kincslelet

„1556-ban, meghalálozván Serédy Benedek, Gáspár testvére, fijának gondviselőjévé és a Tokaji várnak Elöljárójává Zétényi Némethy Ferentzet tette, Ferdinánd helyben hagyásával. De Némethy uralkodásra termett ember lévén, e mellett Jószága kevés; sőt Zétényi birtokát is el prédálta: hogy Tokajt tellyes hatalommal bírhassa, Izabellához, János feleségéhez pártolt. Ezután kedvére garbontzáskodhatott, kóborlott, pusztított; de leginkább a szomszéd lakosokat nyomorgatta. Sőt Zemplén és Szabolcs Vármegyéknek, hogy néki adót fizessenek, megparancsolni el nem mulatta. 1558-ban Dersfy István, Kassai Kormányzó, setét éjjel, seregével a várhoz száguldott, Némethyt megrettentette, aki álmos katonáival ellenségének ellent nem állhatván, Dersfy prédált és pusztított. Maga Némethy is Dersfynek Fekete Bertók nevű huszárjától homlokba sebet kapott, azután a várba visszavonult. Dersfy pedig útjában semmit nem kímélt az emésztéstől. Szerencsésebb volt Némethy a Szerencsiek ellen, azért is oly vakmerőségre vetemedett, hogy selyem sinórt hordozott zsebében, melyre Ferdinánd Király vezéreit felfüggetni készült, de vakmerőségének árát Hadadnál megadta. Kilenc egész esztendeig sanyargatta így Némethy pártoskodása az egész Országot, de leginkább Tokajt, és sok Hazafi vér kiontását eszközlötte, míg végre 1565-ik esztendő véget vetett a Némethy nyughatatlanságának... 1567ben a Törökök háborgatták Tokajt, akik Egertől jővén, Tokajon keresztül Kassáig mindent pusztítottak, az épületeket felgyújtották, a lakosokat rablánczokra fűzték s örökös fogságra hurcolták, vagy kegyetlenül meggyilkolták." Majdnem korabeli a következő történetíró, Szepsi Laczkó Máté,

5 aki a Habsburgpárti Perényi Gábor és Németi Ferenc egymás elleni harcairól többször is ír: 1563-ban „Németi Ferencz Tokajból, az erdélyi pártról, ellenkezik Perényi Gáborral, az sárospataki úrral; és az lőn Tokaj vára megszállásának occasiója, hogy Németi Ferencz Perényi Gábort mind feleségestül Vizsolytól fogva Füzér váráig űzeté a tokaji haddal; kin Perényi Gábor megbúsulván, császárhoz mene és arra bírá, hogy Tokajt megszállássá." Détshy Mihály Patak várának történetéről írott munkájában

6 Perényi Gábor alakja köré csoportosítva beszél e vidék eseményeiről: 1556-ban „Perényi fegyveresei valóban ott portyáztak a Hegyalján, és ősszel a felső-magyarországi városoknak a szőlőikben szüretelő polgárait elfogdosták, és Patakon a várban tartották fogságba. Hiába kérték a kassaiak Perényit, hagyja őket bényei szőlőiket békében leszüretelni." Détshy több konkrét esetet is ismertet. Például:

7 „A kölcsönös hatalmaskodások egyik kárvallottja később jóvátételt követelve panaszolta, hogy 1557 októberében Telekessy küldetésében a Bodrogközön járva, Perényi emberei elfogták, mindenét elvették, az erődített leleszi kolostorba, majd Patakra hurcolták, és ott egy Basthya nevű toronyba zárták." E vidék eseménytörténetét a legrészletesebben Csorba Csaba monografikus igényű könyve

8 mutatja be a legrészletesebben, hatalmas forrásanyagra támaszkodva. Számtalan olyan mozzanatot ismertet, amely az arany elrejtéssel kapcsolatba hozható: »1559 őszén nem nyugodtak a fegyverek a Hegyalján sem. Forgách Ferenc Emlékiratából kiderül: szokásos volt akkor már, hogy „egyetlen szüretet sem hagytak érintetlenül" a kassaiak, erőszakkal is kivették részüket a hegyaljai borból, ami külföldre szállítva a kapitányoknak nagy nyereséget jelentett. Pethő János kassai kapitány Bebek Györgyöt megnyerve az ügynek, Szerencs várát vette ostrom alá. „A várakkal aztán keveset törődnek, szokás szerint késő éjszakáig nyakalják a bort, mitől sem tartanak, mintha játék volna, úgy katonáskodnak. Tudomást szerezvén erről Némethy Ferenc, maga mellé veszi válogatott katonáit, lovasokat és gyalogosokat, akik jó részét szintén lóra szállatja, és napfelkeltével váratlanul reá megy ellenségeire, akik még mind aludtak. Voltak, akiket levágtak; másokat foglyul ejtettek; németek és magyarok együtt futottak; kevesen, akik lóra tudtak szállni, védekeztek, végül is próbálták volna rézágyúikat is elvontatni - miközben Bebek a homlokán megsebesült, Petheő János pedig fogságba esett -, ha a Sennyei Zsigmond vezette Sáros megyei segélycsapatok bátran szembe nem szegülnek, és a megsebesült Pethő Jánost hátulról ki nem szabadítják. De az ágyúkat - súlyuk miatt - közbelépésükkel sem tudták elvontatni.« Az igazi háború 1564-ben, Ferdinánd király halálakor, Miksa trónra lépésével vette kezdetét. Miksa császár 1565 elején hatalmas seregeket vont össze, mintegy kétezer lovast és ötezer gyalogost. A hadjárat élére az Elzászból hívott Schwendi Lázárt állította. 5 Szepsi Laczkó Máté: Krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései 15211624. 19. In: Erdélyi Történelmi Adatok, III. köt. Kiadta Mikó Imre, Kolozsvár, 1858. 6 Détshy Mihály: Sárospatak vára és urai 1526-1616. Kiadja a Rákóczi Múzeum Baráti Köre, Sárospatak, 1989. 7 Détshy i. m. 38. 8 Csorba Csaba: Várak a Hegyalján. Tokaj-Ónod-Szerencs. Zrínyi, Bp. 1980. 9 Csorba i. m. 55. 124