A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

ken indul meg s ezért mélyreható változás (pl. humuszosodás) nem tud megindulni. Vízgazdálkodásuk a rétegek szemcseösszetételétől függ, tápanyagellátottságuk közepes, termékenységük gyenge (8).

121 A Bodrogközben ezt sárga nyiroknak hívják, s nagyon „súlyos", vagyis kötött, nehezen művelhető földnek tartják.

122 Ilyen helyre vonatkozik a Szőke gerind (Ricse) helynév. Cigándon a Tisza melletti öntéstalajt iszapnak mondják (C). Ha - a folyótól távolodva - szemcsésebb lesz, neve akkor „gömörű" (D), vagy „gyömrű" (G). A réti és az öntéstalajok között számos átmeneti forma alakulhat ki, mely mindkét talajtípus jellegzetes vonásait viselheti. Ha ritkábban önti el a felszínt a víz, a talajnak van ideje humuszosodni és ekkor a talaj egyszerre öntés (rétegzett, aránylag kialakulatlan) és réti (humuszos) jellegű. Ha nincs felszínközeiben a talajvíz, víz- és tápanyag-gazdálkodásuk kedvezőnek mondható. Termékenységük 6-7-es. Ilyen területek vannak pl. a Bodrog felső szakaszán és Dámóc, Ricse, Leányvár környékén.

123 A helynevekben a tavak, vizek, folyók partjának növényzettel még be nem települt részére vonatkozik a Fövenyeske (Királyhelmec), illetve a Fövenyes tó (Sárospatak) név. Az áradások által el-elborított területet jellemez az Iszap legelő (Királyhelmec). A „régi vizes világ" miatt a néprajzi szakirodalom a legnagyobb figyelmet a láptalajokra fordította, noha ezek mai változatai (lecsapolt és telkesített formában) csak a Hosszúrét mélyebben fekvő részein és a ricsei homokdombok közén fordulnak elő, a Bodrogköz ma Magyarországhoz tartozó részének mindössze 9%-án.

124 A láptalaj jellemzője, hogy mivel állandóan vízzel borított, vagy vízzel telített körülmények között keletkezik, a növényzet maradványai a levegőtlen környezetben nem bomlanak el, tehát tőzeg képződik. Ha legalább időnként levegővel is érintkeznek, megindul a humuszképződés is. Jellemző folyamat még a kotusodás, vagyis az ásványi anyagok felszaporodása, de ennek előfeltétele a csaknem állandó levegőzöttség. Ha a lápokat lecsapolják, s a talajvízszint süllyedése miatt a kapilláris zóna feletti réteg kiszárad, ez a láptalajok tulajdonságaiban lényeges és vissza nem fordítható változásokat okoz. A talaj összezsugorodik, darabokra hull, és a könnyű talajszemcséket a szél könnyen kifújja. A láptalajok általában kedvezőtlen víz- és tápanyaggazdálkodásúak, ezt azonban a telkesítés

125 előnyösen befolyásolhatja.

126 Telkesítés helyett a folyószabályozások előtt még elsősorban égetéssel próbálták a talaj termékenységét fokozni, de a hamuvá vált anyagot a növényzet hamar felélte, így a talaj gyorsan kimerült, összeesett s a hamut a szél elfújta. Gönyey S. szerint ilyen helyeken keletkeztek a hosszúréti nagy tavak. Ennek ellenére termékenyebbnek és könynyebben művelhetőnek tartották, mint a fekete és sárga nyirkot,

127 bár lehet, hogy a népi vélemény csak az első néhány évre vonatkozott. A bodrogközi népnyelv a tőzeges 121 Stefanovits R, 1981. 261-262.; Várallyay Gy, et al. 1981. térképe. 122 Gönyey (Ébner) S., 1925. 67. 123 Stefanovits R, 1981. 253.; Várallyay Gy, et al. 1981. térképe. 124 Marosi S.-Somogyi S., 1990. 165. 125 Félreértésre adhat okot, hogy a történelmi és néprajzi szakirodalom a telkesítés alatt mást ért. A történelemben használatos meghatározás szerint a telkesítés a föld termőképességének javítása, trágyázása állatok járatása, hálatása segítségével. A földrajz szerint a telkesítés olyan lecsapolási eljárás, amely a mentesíteni kívánt földet vízlevezető árkokkal négyszögletes parcellákra, „telkekre" osztja, így a területet megszabadítva a felesleges víztől fokozza a talaj termőképességét. A dolgozatban itt a telkesítés szót ez utóbbi értelemben használtam. 126 Stefanovits R, 1981. 254-258. 127 Gönyey (Ébner) S., 1925. 67. 302