A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

vekben: Nagy Szilas (Kiscigánd), Szil hihető (Karcsa) „a hajdan itt találtatott szilfákról elnevezve",

142 Szilas (Vencsellő), Szilas erdő hát (Bércei), Hárs szög (Lelesz-Polyán). Gazdag cserjeszintjén veresgyűrű som, mogyoró, galagonya, kányafa nőtt, a fákra komló és erdei szőlő kúszott. Az alacsonyabb ártér jellemzője a fűz-nyárerdő, ezüstfűzzel, törékenyfűzzel, fekete és rezgő nyárral. A bodrogközi helynevek alapján ez a növénytársulás lehetett a legelterjedtebb. Szinte minden helység határában van erre utaló helynév: Füzes szer (Agárd), Füzes ér (Bácska), Fűszfás gerind (Karád), Ficfás gerind (Luka), Füzes (Cséke, Felsőberecki, Királyhelmec, Olaszliszka, Pálfölde, Szerdahely, Tokaj), Szálvető füzes, Derényi kert füzese (Ricse), Apró fűzfás (Szentes), Fűszfás (Szinyér), Fűzfa zug (Sárospatak). Malodnya füzes (Szomotor), Füzes tó (Kistárkány, Karád), illetve Nyárjas (Bácska, Kaponya, Királyhelmec, Lelesz-Polyán, Luka), Nyárjas sziget, Nyárfás gerind (Karád), Nyárjaska (Karcsa), Nyárfa láp (Semjén), Nyárjas erdő (Szerdahely), Nyárfasor (Cséke), Nyárfák sorja (Nagyrozvagy, Kisgéres), Hét nyárfa (Zalkod), Nyár szög (Karcsa, Kisrozvágy), szinte fölsorolni sem lehet. Ugyancsak (jegenye) nyárra utal a Topalyka, Topolyka helynév (Vécs, Nagygéres, Szolnocska, Újlak). A lápok környékén kőris-mézgáséger láperdő sarjadt. Az Egres (Agárd, Kaponya, Karcsa, Lelesz), Fel éger láp (Nagycigánd), Egerese szög (Pacin), Egres láp (Nagyrozvagy) helynév bizonyítja ezt. E láperdőkben az alsóbb szinteket a hamvas szeder, nagycsalán és peszérce jellemezte. Közvetlenül a vízparton, a mederhomokban bokorfüzek nőnek. A friss öntéseket, a holtágakat elzáró maiágy okát is ezek hódítják meg először, mert a víz a fiatal fűzbokrok ágait iszapja alá nyomja, s ezek, az ár elvonultával mintegy bújtassál szaporodva nyomulnak előre.

143 Ezeket a növénytársulásokat a helynévanyagban a Vesszős (Agárd, Láca, Nagytárkány), Rakottyás (Ágcsernyő, Alsóberecki, Királyhelmec, Szentes, Nagytárkány), Veresfüzes (Bélly), Veresfűzfa homok (Karcsa) és a belőlük származó ér- és tónevek képviselik. Az erdők cserjeszintjének növényei az erdők kivágása, legeltetése esetén szaporodnak el. Megjelenésük a névanyagban az erdők romlását, pusztulását jelenti.

144 A leggyakrabban a mogyoró név tűnik fel, hisz ennek termését gyűjteni lehetett: Mogyorós (Felsőberecki, Királyhelmec, Nagygéres, Pacin), Mogyoró(s) szög (Bácska, Karád, Lelesz), Mogyorós gerind (Karád, Szomotor), Mogyorós hosszak, Mogyorós fenek (Szolnocska). Felhasználható a som: Somos (Karcsa, Kisfalud, Olaszi), Somfás (Szinyér), a szeder: Szederkény (Zalkod), a kökény: Kökény láp (Karád, Luka), Kökény szög (Nagygéres), a bodza: Bodzás (Kaponya, Nagykövesd, Őrös, Szentes), Bodzás gorond (Leányvár), a csipkebogyó: Csipkés hegy (Nagykövesd) s talán Rózsás (Szerdahely). Dűlőket neveznek el a fára felfutó komlóról: Komlóska (Véke), borostyánról: Borostyános (Kiscigánd, Pacin, Nagyrozvagy), Borostyán szög (Karcsa), és a legeltetett helyeken elszaporodó galagonyáról: Galagonyás (Őrös), amely azonban inkább a hegyi legelőkre jellemző (Kisfalud, Olaszliszka, Keresztúr). A gyepszint növényei is megjelennek a nevek közt: Tippan (Bélly, Kistárkány, Nagytárkány), Kocsord (vagyis disznókömény) (Alsóberecki, Olaszliszka), Laboda (Kiscigánd), Sármás (vadhagyma) (Karád), Buzsér homoka (Karád), Kis és Nagy Ibo142 Pesty R, 1864. Karcsa. 143 Trenkó Gy., 1909. 311. Szerinte a „maiágy" bodrogközi tájszó, de a modern geomorfológia is ezt használja a morotva gátja nevének. (Vö. Butzer, K. W. 1986. 182.) 144 Réfi Oszkó M., 1987. 30. 305