A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

tanyájuk van, a századikat csupán azért nem szerzik meg, mert egy század katonaságot kellene tartaniuk, vagy - száz kutyát. A hagyomány a vagyont szerző elődre is emlékezik. Amolyan vándor kereskedő volt, akiket népünk gyűrűs zsidónak nevezett, Kup Élinek (Kopf Éliásnak) hívták. - A majorsági gazdálkodás fellendülte vei hozatott mezőgazdasági munkások leszármazottai a tanyákról apránként beszivárogván a községekbe, nemcsak megbontották azok református egységét, hanem nagyobb biológiai erejüknél fogva nem egy helyen vagy már megközelítették a reformátusok számát, vagy már túl is szárnyalták. Kesznyéten s még Bocs reformátussága az, mely ezt az újabb réteget asszimilálni, bekebelezni tudja. Persze a reformátusságnak ez a hegemóniája, ahol megvan, nem érdem, hanem adottság, a hit nyelvén nevezve: kegyelem. Ad vocem: bekebelezni. A gyülekezetek a beköltözőitektől, beházasodottaktól bekebelezési díjat szedtek. Kesznyétenben ily címen a bevételek a múlt század derekától folytak. De pl. 1876-ban Taktaszadán is kimondják, hogy „ha új egyháztag jön házasság vagy más úton a községbe, miután itt már készen talál iskolát és templomot, mely neki sem költségébe, sem fáradtságába nem került - tartoznak, ha férfi és telkes helyre jött 10 forintot, ha gyalog, vagy munkás osztálybeli 5 forint bekebelezési díjat fizetni."

34 Templomok A legrégibb a megyaszói és a berzéki, de ez utóbbinak vidékünkön kivételesen nincsen tornya, faharangláb áll mellette. De sok újabb templomunk is nagyon régi olyan értelemben, hogy egy romladozó régi templom köveinek a behasználásával építették. Kesznyétenben is legalább háromszor újultak meg a kövek az egymást váltó templomok falában. Eddigi ismereteink szerint legelőbb 1652-ben, mikorra is „felette igen megh roskadozott az Istennek háza (...) de magunktul - írják a kérvényben - felette igen erőtelenek vagyunk, az sok töröknek való adózás miatt". Azt kérik a vármegyétől, hogy „migh az Úr Isten engedi megh építenünk ászt a Szent házat, méltóztassék az kapu után való fizetést megh engedni". Folyamodványukat ekkép írták alá: „Kesznyétenben lakó ügye fogyott szegény emberek." Mikor a csanálosiak n. József türelmi rendeletén kapva 1787-ben hozzáfogtak kicsinynek bizonyult és javításra szoruló templomuk kibővítéséhez, felhasználták hozzá ilyet a türelmi rendelet megengedett - egy puszta templom köveit. Ez a pusztuló templom tetőzet és padlás nélkül a hoportyi Losonczi László szőlője alatt meredezett. Hagyomány szól arról, hogy ezt meg még a csehek építették volna.

35 A Harangod vidékének több templomához fűződik ez a kellőleg még nem vizsgált hagyomány, ezért méltó a megemlítésre. Valószínűleg a magyarságnak a reformációval való korai kapcsolatára utal. Bazsi és Abony volt községek puszta templomainak köveit pedig az ott épülő majorok anyagául használták fel. Általános gyakorlat volt ez is a régi időben, kivált a majorsági gazdálkodás fellendülésekor. Bazsi Lúc és Harkány közt terült el az országút, illetőleg a Takta mellett, Abony pedig Lúc és Kesznyéten fele távolságában a Tisza partján. A Bocs és Németi közt a vasútállomás táján feküdt valahai Csege

36 (bővebb nevén: Csegeszege), a Kak melletti Sisár, továbbá a Gesztely és Csanálos közötti Makranc 34 Dr. Szabó Lajos: A kétszázharmincéves taktaszadai református egyház. 1717-1947. 18. 35 Kőrössy György: i. m. 118. 36 Ha az újcsanálosi ember a hernádnémeti állomásra szekerezett, az 1940-es években még így mondta: „Megyek a Csegére." 630