A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

ban lakótoronnyal erődítettek meg, castrum nevet kapott Itáliában és Dél-Franciaországban. Languedocban az egykori épületek maradványai között római és középkori cseréptöredékek kerülnek elő, de maguknak az épületeknek a küllemére a falmaradványokból csak hozzávetőleges biztonsággal lehet következtetni. Ez a folyamatosság állapítható meg Porciano kastély (Basilicata) hitelesítő ásatása során. A római villa rustica itt középkori fundus lett, majd castellis. San Severo majorjában, amely ma is működik (Foggia), a római időkig lehet a leletekből a kontinuitás bizonyítékait előteremteni. Siciliában, Cataniától nem messze (Cadeli mellett) találtak egy római villa maradványaira. Ebbe az egykori épületkomplexumba 800-900 között költöztek be ismét és alakították ki a kor igényei szerint. Ezek a törekvések azonban egyelőre még nem eredményezték a parasztházak átalakítását. Amit a középkori ásatásokból tudunk, az mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy a lakóházak nem voltak sűrűn egymás mellett építve, noha sokhelyütt nemcsak szórványokon éltek a parasztfamíliák, olykor jelentős távolságban egymástól, hanem zárt falvakban, ahol a település központja a piactér volt, templommal. A múlt század második felében mintegy 6000 lakosú Troia (Apulia) 1034-ben kelt oklevelében a település központját egy utcában jelöli meg, jóllehet vannak még sikátorok is (gyaníthatóan) ebben az agglomerációban (ipsa piatea maiore publica qui dicta Strata). Ez valószínűleg a római időkben már megépített út volt (Via Traiana, épült 109-ben). Ugyanabban a tartományban van Casalnuovo, amelynek piatea publicis a római időkben a főutcája, holott maga a nevezett közterület már a római idők előtt alapított település központja volt. Ugyanezt a funkciót látja el Lucera római alapítású colonia fórum néven emlegetett főutcája. Mindent egybevetve a települések közül nem is egy több mint kétezer éves. A megjelenést alakító tényezők, a településképet meghatározó motívumok jóval kevesebbet módosultak az idők folyamán, mint elnevezéseik. És talán ugyanezt lehet majd határozottan állítani, ha elegendő ásatási eredményt tudunk áttekinteni a lakóházakról is. Ez nemcsak Itáliában van így, hanem az egész Mediterráneumban. Spanyolországban a Mollet-hegy régészeti nevezetessége (castellon de la Plana) egy falu. Ennek középkori házmaradványaiból kőépületekre lehet következtetni, amelyeknek négyzet alaprajzuk van. Többségük magányosan állt, de vannak olyan építmények, amelyek egy négyzet alakú belső udvart szegélyeznek, noha azt teljesen mégsem határolják el a külvilágtól. Tőrre Bufilla (Betera, Valencia) kőházai négyzet alaprajzúak és mindössze egyetlen helyiségből állanak. Kőkerítés zárja valamennyit el a környezetétől, miután ez is szórványtelepülés. Itt is találtak római cserepeket, ami valószínűsíti, hogy a település kontinuus. Vannak 4 x 8,1 m kiterjedésű házak, amelyeknek méretei és alaprajza emlékeznek az észak-franciaországiakra és az angliai hegyvidéken feltárt házalaprajzokra. Az állatok és az emberek számára mindenütt külön bejáratot hagytak a ház falán. A hispániai lakóházak között van olyan is, ahol az emberek lakrésze ketté van osztva: az egyik konyha lehetett, a másik hálókamra. Talán ebből a típusból fejlődött ki a barrecal Figyelemre méltó, hogy Spanyolországban vannak olyan múltszázadi háromszintes parasztházak, amelyeknek lakói az agrártársadalom kifejezetten szegény rétegéhez tartoztak. A legfelső szint lakóhelyisége alig több egy padlásszobánál. Az alcala nevű házak egy része talán valamikor jobb napokat látott. Itt tehetős parasztok laktak a múlt századi konjunktúrák idején, de idővel (mikor megszűnt a prosperitás) szegények foglalták el helyüket. Ebből azonban mindössze csak az derül ki, hogy a többszintes parasztházak sehol sem lehetnek középkori eredetűek, alkalmasint az utóbbi két-három évszázad gazdasági és szociális mozgásai teremtettek kiváltó okokat a többszintes vidé96