A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Joó Tibor műemléki kutatásai

Joó Tibor 1987-ben foglalta össze a kastélyokat, kúriákat, udvarházakat és polgárházakat; illetőleg e témákat írta meg néhány évvel később - az 1992-ben közreadott - valószínűleg utolsó megjelent publikációjában a megyénkről kiadott Képes műemlékjegyzék hét füzetében is. A továbbiakban tematikus rendben, azon belül pedig lehetőleg időrendben kívánok áttekintést adni tudományos tevékenységéről. Mint már említettem, leginkább a megye kastélyainak feldolgozásában jeleskedett. Első idevonatkozó tanulmányát 1969-ben a Műemlékvédelem egyik számában publikálta a 18. századi eredetű és 1830 táján átépített klasszicista sályi Eötvös-Gorove kastélyról. Az 1970-es években sorra jelentek meg tanulmányai a megye különböző területein álló kastélyokról: a sátai és bánfalvairól (1972); a füzérradványi Károlyi-kastélyról (1973b); az edelényi L'Huillier-Coburg kastélyról (1973a); a boldogkőváraljai Péchy-Zichy-kastélyról (1974); a barokk stílusú girincsi Dőry-kastélyról (1975); a Fáj közelében álló, 18. század közepén épített Fáy-kastélyról (1978-79), amelynek kiemelkedő művészi értékű tartozéka a díszterem falán Marco Casagrande olasz szobrászművész 1845-ben készült három fehér domborműve: Szatír ünnep, A római Lucretia története és az Aurora. A Herman Ottó Múzeum Közleményeib&n foglalta össze az 1970-es évek végén a kutatott témakört Kastélyok, kúriák Borsod-Abaúj-Zemplén megyében címmel (1978-79). Több mint egy évtized múlva, 1991-ben készített jeles tanulmányt a következő címmel: Pusztuló kastélyok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Tanulmányában a következő, erősen pusztuló kastélyok építészettörténeti és műemléki értékeire és a megőrzés fontosságára mutatott rá: a sajóvámosi Edelsheim-Gyulai-kastély; a szirmabesenyői Szirmay-kastély; a cserépváraljai L'Huillier-kastély. Mint már utaltam rá, ő készített összegzést a nemesi és polgári kastélyokról és más lakóépületekről a megyei műemléki összefoglaló kötetben is (1987), illetőleg az 1992-ben megjelent képes műemlékjegyzékben is. Jó műemléki összegzést nyújtott hat református templomról is: a rakacaszendi (1966); az edelényi gótikus (1973a); a szikszói monumentális (1976); az abaújvári (1980); az abodi (1982) és a rásonysápberencsi református templomról (1983). Itt említem meg, hogy két értékes tanulmányt készített két római katolikus szakrális objektumról is: a miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött sajókazai vörösmárvány tabernákulumról (1988), illetőleg a tarcali Pietáról (1972). Joó Tibor foglalkozott megyénk pálos emlékeivel is. Tanulmánya jelent meg a következő létesítményekről: a tokaji (1964b), a sajóládi (1979) és a Gönc melletti pálos kolostorról (1986). A pálos kolostorok építéstörténeti, gazdasági és kultúrtörténeti jelentőségét a Borsodi Történeti Évkönyv 6. kötetében (1979) foglalta össze. Érdeklődése kiterjedt egyes várakra is. Még a Borsodi Szemlében 1964-ben a szádvári várromokra hívta fel a figyelmet. A szendrőládi, alig ismert romok értékeire 1968-ban irányította a figyelmet. 1973-ban a borsodi földvár történeti adatait foglalta össze. Joó Tibor feltáró tevékenységének hasznára mutat rá az a tény, hogy ezt követően indult meg a földvár régészeti feltárása. A sokak által ismert, eredetileg Rákócziak tulajdonában volt regéci várat 1977-ben dolgozta fel a múzeum közleményében. Végezetül néhány egyéb publikációjáról. A Herman Ottó Múzeum Évkönyvében adta közre tartalmas és terjedelmes tanulmányát Tolcsva műemlékei címmel (1975). Később ugyanitt jelent meg jeles tanulmánya Árpád-kori emlékek Regensburgbcn és Passauban címmel (1989). Ez utóbbi tanulmányánál meg kell említeni, hogy leánya házassága kapcsán jutott a két délnémet városba, - úgy tűnik - a családi látogatásokat sem akarta tétlenül megélni. 719